A jazz gyerekkorom óta a titokzatos, tiltott világot jelenti, mert mindig a – Magyarországon tiltott – rövidhullámú rádión hallgattam.
Az ötvenes években rövidhullámot hallgatni egyet jelentett a nyugati antikommunista propaganda figyelésével; ugyan többnyire csak a zavaróadók, zörej és sípolás, interferenciák voltak hallhatók, maga a zene a háttérből szólt, mintha a Marsról jönne. Ehhez az évek folyamán úgy hozzászoktam, hogy amikor a hatvanas években először hallottam élő jazzt, nagyon hiányzott valami. Valahogy olyan üres volt. Az állandó zavarózajokból annak idején sokkal több információt hallottam ki. Finom jelek voltak, veszélyesek, hiszen a családunkra a rendőri feljelentés veszélye leselkedett a jazzhallgatás miatt.

Gyerekkorom gyönyörű hangzavara később sajnos szétvált: a rövidhullámú zörejeket sikerült megtalálnom az elektronikus és konkrét-zenében, míg a jazz szerencsére zörej nélkül is megtartotta titokzatos vonzását a mai napig.
Ennek a CD-nek a témája a kompozíció és az improvizáció a legváltozatosabb kombinációkban, egy- és kéttölcséres rézfúvós szólókkal.

A Snatches of a conversation olyan szabadon komponált, mint egy improvizáció. Kedves kávéházi beszélgetés, szellemes társalgási szövegfecnik rengeteg iróniával... és mi végigmegyünk az asztalok között... A pincér egy kéttölcséres trombita...
A szólisták – Marco Blaauw és Omar Ebrahim – ebben a darabban nem improvizálnak.

A Jet Stream egy festmény, horizontális csíkok különböző vastagságú ecsetekkel (több kilométer széles is lehet), veszélyes sárgás-kékes-higany színek, a magaslégköri szelek energiája, a sodrás, ami olyan is lehet, mint egy japán embertömeg az egyirányú utcán, ahol csak egy valaki (a trombitás) próbál az ellenkező irányba menni. Sodrás és ellenállás...
A két trombita-kadencia közül az első Markus Stockhausen szabad improvizációja.

A Paris-Dakar egy valóságos Párizs-Dakar rally. Rohanás a homoksivatagban, hőség, por, őrült tempó... big band. Ebben a versenyben a kéttölcséres pozan – Gőz László szólója – fut az első helyen, szabadon improvizálva, minden kötöttség nélkül.

Kompozícóim – ezen a CD-n – „használják” a jazz pulzálását, időnként a harmóniáit, artikulációit és gesztusait is, de nincs meg bennük a live-jazz szépsége, a „pillanat” varázsa. A három komponált darab ezért inkább „üzenet”, egy palackposta az én világomból azok felé, akik szeretik a jazzt.
Ajándék nekem és a hallgatóknak két kitűnő jazz-muzsikus improvizációja a Le Balcon című operám témáira. Köszönöm nekik.

Eötvös Péter
2003. december