Kurtág Márta Beethoven: Diabelli Variations

BMCCD158 2009

Történetem a Diabelli variációkkal kicsit az élettörténetem is; 1951-ben kezdtem el foglalkozni vele, és ez a felvétel közel fél évszázaddal később, 1999-ben készült.

Kurtág Márta


Előadók

Kurtág Márta - zongora


Produkciós adatok

Felvétel: Reiner Wirth, Staatlichten Institut für Musikforschung, Berlin, 1999. május 26-28.
Vágás: Adrian Baumeister
Mixing producer: ifj. Kurtág György
Keverés és master: Erdélyi Péter, Artfield Stúdió, Piliscsaba, 2009. augusztus
Borítófotó: Kurtág Judit
Borító & design: Bachman

Producer: Gőz László
Label manager: Bognár Tamás

Készült a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával


Ajánlók

Benjamin Ivry - The Jewish Daily Forward (en)

Philippe van den Bosch - Classica Repertoire *** (fr)

Jean-Charles Hoffelé - Artalinna (le disque du jour) (fr)

Martin Wilkening - Jüdische Illustrierte (de)

Muzyka21 **** (pl)

Kocsis Zoltán - Holmi (hu)

Várkonyi Tamás - Gramofon ***** (hu)

Sipos Balázs - 168 óra (hu)

Csont András - Magyar Narancs (hu)

Czékus Mihály - HPP Portal (hu)

Komlós József Jr. - Kecskenet.hu (hu)


3500 HUF 10.90 EUR

Ludwig van Beethoven: Diabelli variációk - Harminchárom variáció Diabelli keringőjére, Op. 120

01 Téma: Vivace - I. variáció: Alla Marcia maestoso 2:38
02 II. variáció: Poco allegro 0:44
03 III. variáció: L’istesso tempo 1:31
04 IV. variáció: Un poco più vivace 1:12
05 V. variáció: Allegro vivace 1:04
06 VI. variáció: Allegro ma non troppo e serioso 1:49
07 VII. variáció: Un poco più allegro 1:20
08 VIII. variáció: Poco vivace 1:20
09 IX. variáció: Allegro pesante e risoluto 1:49
10 X. variáció: Presto 0:47
11 XI. variáció: Allegretto 1:05
12 XII. variáció: Un poco più moto 1:08
13 XIII. variáció: Vivace 1:15
14 XIV. variáció: Grave e maestoso 4:08
15 XV. variáció: Presto scherzando 0:42
16 XVI. variáció: Allegro 1:14
17 XVII. variáció: Allegro 1:13
18 XVIII. variáció: Poco moderato 1:43
19 XIX. variáció: Presto 1:06
20 XX. variáció: Andante 2:26
21 XXI. variáció: Allegro con brio - Meno allegro - Tempo primo 1:23
22 XXII. variáció: Allegro molto, alla ‘Notte e giorno faticar’ di Mozart 0:58
23 XXIII. variáció: Allegro assai 1:06
24 XXIV. variáció: Fughetta (Andante) 2:35
25 XXV. variáció: Allegro 0:51
26 XXVI. variáció: (Piacevole) 1:33
27 XXVII. variáció: Vivace 1:11
28 XXVIII. variáció: Allegro 1:21
29 XXIX. variáció: Adagio ma non troppo 1:09
30 XXX. variáció: Andante, sempre cantabile 1:48
31 XXXI. variáció: Largo, molto espressivo 4:12
32 XXXII. variáció: Fuga: Allegro 3:26
33 XXXIII. variáció: Tempo di Menuetto moderato 3:55
Teljes idő 55:42

Online terjesztők listája



Ludwig van Beethoven: Diabelli variációk
Harminchárom variáció Diabelli keringőjére, Op. 120


Kurtág Márta:

Történetem a Diabelli variációkkal kicsit az élettörténetem is; 1951-ben kezdtem el foglalkozni vele, és ez a felvétel közel fél évszázaddal később, 1999-ben készült.

A művészképzős diplomakoncertemen játszottam először, ’52-ben, a háború után Magyarországon elsőként. Akkoriban valamiért nem szerepelt koncerteken, és nem voltak lemezek sem nagy előadóktól. Nem volt minta, csak magunkra hagyatkozhattunk. Többes számot használok, mint mindig, amikor zenéről van szó, mert Kurtág Györggyel akadémista korunkban, ’47-ben házasodtunk össze, s egész hosszú közös éltünkben együtt dolgoztunk.

A Diabelli variációkról Szabolcsi Bence zenetörténet óráján hallottunk először, ami azért tűnik furcsának, mert akkoriban már művelt zenészek voltunk, jól ismertük a zongora-irodalmat, az utolsó, 100 fölötti opusz-számú Beethoven szonátákat is. Abból, amit tőle megtudtam a műről, különösen fontos volt számomra a menüett kódájának tematikus hasonlósága a 111-es szonáta lassú tételhez, és nagyon tetszett, amit arról mesélt, miképpen jelenik meg a hatalmas akkordok, futamok és harmóniai tömbök után a fúga végén ez a kecses tánc. Sziklagörgetegek után áttetsző menüett a végkicsengés. A Szabolcsi gyönyörű előadásában elhangzott felvetések mind izgalmasak voltak számomra. Ráadásul a darab teljesen szűz terület volt. És nagyon nehéz! Tulajdonképpen mindig az ilyen „férfimunkát” szerettem.

Gyurival a kezdetektől fogva kettéosztottuk magunknak az irodalmat. Ha én játszottam a Schumann fisz-moll szonátát, ő a Schumann g-moll szonátát, ha ő játszotta az ötszólamú cisz-moll fúgát a Wohltemperiertesből, akkor én az ötszólamú b-mollt. Ha ő az Eroica variációkat játszotta a diplomakoncertjén, akkor egy évvel később én a Diabelli variációkat, az enyémen. Ez még az Eroica variációknál is nagyobb falat. Nem technikailag, szellemileg.

Hans von Bülow eredeti, 1871-es kiadásából tanultam meg a darabot. Bülow bevezető szövege nagyon hatott rám! Az én olvasatomban mintha a Himalájáról írt volna. Amire nem lehet csak úgy fölsétálni. Olyan ez a mű, mint egy katedrális. Gyurival mindig és állandóan, kőről kőre próbáltuk felépíteni. Többször játszottam koncerten, de volt, hogy hosszú szünet után. Ilyenkor aszerint, hogy a szellemi fejlődésben hol tartottam, újra és újra építettük, újra és újra megtanultam – mindig vissza tudtam térni hozzá a negyvennyolc év alatt. Igen, negyvennyolc év, hiszen az „alapkőletétel” és a felvétel ideje között – amikor úgy közlekedtem a darabban, mint a saját otthonomban – ennyi idő telt el.

Közben a kilencvenes években új inspirációt is kaptam Arnold Münster Studien zu Beethovens Diabelli-Variationen című monográfiájától. A szerző a frankfurti egyetem nyugalmazott teoretikus fizika-kémia professzora – nem zenész, nem zenetudós, de micsoda zenész, micsoda zenetudós, ha az ember nem a címkét nézi! Más tudományos diszciplínából kiindulva, de végtelen komolysággal nyúlt az anyaghoz. Nagyon megfelelt ez a tárgyalásmód nekem, mert mindig őrületes nosztalgiám volt a tudományok, különösen a matematika iránt. Egész életemben kerestem a szellem szigorát és nemességét. Úgy érzem, van rá képességem, hogy felismerjem jelenlétüket.

Néha azt gondolom, az a legszebb, ha elszáll minden, ami az ember volt és amit az ember tudott, néha meg azt, hogy jó lenne, ha valami nyomot hagyna maga után. Hetvenkét évesen vettem fel első szóló-lemezemet, a Diabelli variációkat, mert mégis meg akartam magamat „örökíteni”. Örök bánatom volt ugyanis, hogy a világ számára nem létezem önálló lényként, hanem csak úgy, mint a férjemhez tartozó valaki. Ami szintén nem rossz dolog, sőt nagyon jó, de azért volt emiatt sírás-rívás… Azért akartam fölvenni, mert ez valami, ami én vagyok, amit én tudok a darabról.

Azután tíz évig porosodott a polcon a felvétel: szinte eltoltam magamtól – valószínűleg azért, mert alig volt visszhangja –, nem érdekelt többé. De a fiam, ifjabb Kurtág György kiemelte és mint egy „talált tárgyat” – megtisztította. Ebben segítségére volt Erdélyi Péter, aki szintén zeneszerző, de a technikát is a legizgalmasabb szinten uralja.

A felvétel eredetileg egy kicsi teremben, középszerű akusztikai viszonyok között készült, de a Berlini Filharmonikusok csodálatos, nagy Steinway-én játszottam. A két dolog sehogyan sem kvadrált akusztikailag, ezért is kellett „belenyúlni”. És az történt, ami szürkehályog műtét után: megelevenedtek a színek. Élni kezdett, ami addig nem élt.

Gyuri néha szeretné, ha most, nyolcvankét évesen, újra felvennénk a darabot. Természetesen ez számomra illuzórikus... Talán ma már másképp játszanám, szabadabban, kevésbé szigorúan, több melegséggel... Újabban a férjemmel úgy érezzük magunkat, mint Doktor Doolittle: mi is értjük az állatok nyelvét, értjük, mit mond a zene. Régebben ez nem így volt, néha közelebb kerültünk a megértéshez, néha pedig eltávolodtunk tőle...

Lejegyezte: Scherter Judit


Hans von Bülow a Diabelli variációkról (1871)

A kiadó ebben a hatalmas zenei alkotásban nem csupán a beethoveni géniusz mikrokozmoszát látja, hanem valósággal az egész zene világképének lenyomatát. A zenei gondolkodás, a hangi fantázia páratlanul gazdag sokféleségét járja be ez a mű a legmélyebbtől, a legnemesebbtől – a legmerészebb humorig. Tanulmányozása kimeríthetetlen, tartalmában egész nemzedékek zenei gondolkodásának soha el nem fogyó tápláléka. (...)

Az évtizedes semmibevétel, amely a feledés porával lepte be, egyrészt a kortárs előadók tunyaságával, másrészt viszonylagos képzetlenségükkel magyarázható. Hogy ennek mértékével tisztába jöjjünk, vegyük kezünkbe az ezzel egyidőben megjelenő 50 variációt, amelyet valcerére Diabelli úr Németország leghíresebb zeneszerzőivel valamely jótékony célra íratott: a szemünk előtt föltáruló alig hihető szakadék adhat némi fogalmat a magányos csúcsról, amelyen Beethoven állt.

Fordította: Forgách András

Részletek az album fotóiról itt olvashatók

A lemezfelvétel nem valósulhatott volna meg Dr. Werner Grünzweig és Dr. Elmar Weingarten értékes segítsége nélkül. Hálás köszönet nekik!

Kapcsolódó albumok