Trió Kontraszt A dionüszoszi hangszikráktól az elmúlás csöndjéig

BMCCD247 2017

Ezen a lemezünkön friss szerzemények szerepelnek. Az alkotói alapeszme ez alkalommal sem esett át gyökeres változáson: a világosan strukturált kompozíciók szerves, szabad rögtönzésekkel vegyülve képviselik a zenei alapgondolatok kidolgozását. Hallgatóinknak nem jazzes harmóniákkal dúsított egyveleget kínálunk zeneileg páratlanul gazdag térségünkből, hanem megpróbálunk bartóki hozzáállással közelíteni a zenéhez. Ennek értelmében ezeket a műveket részben a Kárpát-medencei zenehagyomány ősrétege ihlette; de zenénk nem idéz, nem reprodukál, hanem az ősi módszertant megbecsülve kísérli meg a mai lehetőségekkel kifejezhető archaizmus újrafogalmazását. Nem egy elhagyatott sziget, s anakronizmusnak sem mondható, hisz manapság már a legvadabb avantgardizmus is csak egyike az akadémiák tananyagának.

Kovács Tikmayer István


Előadók

Kovács Tikmayer István – zongora, preparált zongora, harmónium, billentyűs hangszerek
Grencsó István – tenor- és szopránszaxofon, basszusklarinét, fuvola
Miklós Szilveszter – dob, ütőhangszerek


Produkciós adatok

Kompozíciók: Kovács Tikmayer István, kivéve #8 (Grencsó István), #2 (Kovács Tikmayer István, Grencsó István és Miklós Szilveszter)
Felvétel: Kiss Zsolt, 2016. július 16-17, BMC Stúdió, Budapest
Keverés és master: Kovács Tikmayer István

Borító: Huszár László / Greenroom 

Producer: Gőz László
Label manager: Bognár Tamás


Ajánlók

Ken Waxman - JazzWord (en)

avantscena (en)

George W. Harris - Jazz Weekly (en)

Raul Da Gama - JazzdaGama (en)

Franpi Barriaux - CitizenJazz (élu) (fr)

Claude Loxhay - Jazzhalo (fr)

Thierry Giard - CultureJazz (fr)

Jean-Jacques Birgé - Mediapart (fr)

Karl Lippegaus - Fono Forum **** (de)

Reinhard Köchl - JazzThing (de)

Mischa Andriessen - Jazz&mo' (nl)

Georges Tonla Briquet - Jazzhalo (Round up 2017) (nl)

Mischa Andriessen - Trouw (nl)

Matti Komulainen - Jazzrytmit (fi)

Robert Ratajczak - Long Play (pl)

Jan Hocek - JazzPort (cz)

Z.K. Slabý - His Voice (cz)

Peter Dobšinský - skJazz.sk **** (sk)

Végső Zoltán - Élet ÉS Irodalom (hu)

Bércesi Barbara - Gramofon ***** (hu)

Olasz Sándor - Riff (hu)

Márton Attila - Demokrata (hu)

Dr. Nagy Sándor - Jazzma (hu)

Alföldi Régió Magazin (hu)


3500 HUF 11 EUR

Trió Kontraszt: A dionüszoszi hangszikráktól az elmúlás csöndjéig

01 Elakadozós 8:41
02 Quasi da lontano 4:04
03 De Ira 8:04
04 Emlékirat 7:59
05 Sirató 11:09
06 Passamezzo ongaro per trio 10:42
07 Zénón apória 1:52
08 Szépséged fátyol mögött 3:49
Teljes idő 56:20

Online terjesztők listája



VISSZATEKINTÉS

Grencsó Istvánnal és zenészpartnereivel (Dresch Mihály, Benkő Róbert, Geröly Tamás…), akik akkortájt a Grencsó Kollektívát képezték, az Újvidéki Jazz Napokon ismerkedtem meg, ha nem tévedek 1985-ben. Ezekkel a kiváló zenészekkel hamarosan megkezdődött több éves termékeny és tartalmas közös zenélési korszakunk – ezt a kreatív összjátékot jómagam nagy megtisztelésként könyveltem el. Idővel gyorsan bővült a zenészbaráti kör, s akkor már világosan éreztem, hogy itt nemcsak puszta zenei együttműködésről van szó, hanem számomra erősen meghatározó, életre szóló zenei nyelvezet kezd kibontakozni.

A nyolcvanas évek derekán, Újvidék (Novi Sad) és Budapest között igen eleven és izgalmas szabadzenei élet alakult ki, amelyet leginkább a magyarkanizsai Bicskei Zoltán, majd a pesti Czabán György és nem utolsósorban a győri Hartyándi Jenő szervezői képességeinek és jóakaratának köszönhettük. Szabadzenei koncertek adták egymásnak a kilincset a már említett újvidéki jazzfesztiválon és a Petőfi Sándor művelődési központban, a pesti Közgáz Klubban, majd Győrött. Az Újvidéki Rádió és Televízió szép számban rögzítette ezeket az eseményeket, míg a „magyarországi szekció” kisfilmeket készített az egyes koncertekről és zenészekről. Győrött, amolyan „szamizdat” formában látott napvilágot a kiváló Jazz Stúdium, s végül a „jugó szekció” interjúkat és elemzéseket közölt rendszeresen az újvidéki Magyar Szó és az Új Symposion hasábjain. Akkortájt – a hajdani rendszereinkhez címzett mindennapi heves bírálataink közepette – nem sejtettük, hogy mindezekről a lehetőségekről egy jövendőbeli szabad rendszerben már álmodozni is alig fogunk tudni.

És akkor jött a kettős szabadulás: az ötven év szovjet elnyomás után Magyarország szabadlábra került, míg Jugoszlávia saját magától szabadult meg, és a kiutat egy értelmetlen és kegyetlen önpusztító polgárháborúban kereste. Egyik napról a másikra változtak meg az addigi játékszabályok: Magyarországon a „Coca-Cola kultúra” gyors léptekkel helyettesítette és tűntette el majdnem mindazt, ami nem tömegcikk és nem azonnal fogyasztható; a jugó háborúk pedig a fiatalok seregét késztették emigrációba, s a múzsák hosszabb időre elhallgattak.

Az emigránsok között találtam magam én is, Nyugatra kerültem, egy teljesen új és számomra idegen környezetben ütöttem le a vándorbotomat, ahol a zenei anyanyelvemet nem beszélte, és nem beszéli senki sem. A nagy távolság és a rendszerváltások megtették a magukét, s hamarosan megszakadt a kapcsolat hajdani zenésztársaimmal, de saját magammal is. Úgy tűnt, mintha zenei hagyatékom ott rekedt volna az elsüllyedt hajdani országhatárok közé zárva. Időre volt szükségem: átgondolni, megfontolni a zenéhez való viszonyomat, s elhelyezni magam az új térképen.

A szélcsend egészen 2011-ig tartott, mikor Pistivel és Tamással együtt (akit a trióban nemrég Miklós Szilveszter, a fiatalabb korosztály kiváló dobosa váltott fel) újraélesztettük közös zenélésünket a Mediawave Fesztivál keretében. Ha nem is túl rendszeresen, de a mai napig – bizonyos időközönként – továbbfejlesztjük és ápoljuk az öt éve megkezdett munkánkat, minden egyes alkalommal újabb és újabb tapasztalatokat olvasztva közös muzsikálásunkba, s ezzel gazdagítva és bővítve zenei grammatikánkat.

Ezen a lemezünkön friss szerzemények szerepelnek. Az alkotói alapeszme ez alkalommal sem esett át gyökeres változáson: a világosan strukturált kompozíciók szerves, szabad rögtönzésekkel vegyülve képviselik a zenei alapgondolatok kidolgozását. Hallgatóinknak nem jazzes harmóniákkal dúsított egyveleget kínálunk zeneileg páratlanul gazdag térségünkből, hanem megpróbálunk bartóki hozzáállással közelíteni a zenéhez. Ennek értelmében ezeket a műveket részben a Kárpát-medencei zenehagyomány ősrétege ihlette; de zenénk nem idéz, nem reprodukál, hanem az ősi módszertant megbecsülve kísérli meg a mai lehetőségekkel kifejezhető archaizmus újrafogalmazását. Nem egy elhagyatott sziget, s anakronizmusnak sem mondható, hisz manapság már a legvadabb avantgardizmus is csak egyike az akadémiák tananyagának.

Zenénk szívesen tárgyal, barátkozik, felesel vagy vitatkozik az újabb hagyomány más képviselőinek nyelvezetével, kifejezési módjával, világnézetével. Itt elsősorban a kortárs magyar jazz vezéregyéniségére, Szabados Györgyre gondolok, de nem ritkán az európai új zenei hagyomány keleti szelei kerülnek előtérbe, mint a Ligeti-Lutosławski- Schnittke háromszög, de természetesen mások is.

Kovács Tikmayer István


KOVÁCS TIKMAYER ISTVÁN

1963-ban született Újvidéken (Novi Sad, ex-Jugoszlávia), a jugoszláv polgárháború kitörése óta Franciaországban él.

1987-ben szülővárosában, az Újvidéki Művészeti Akadémián, Rudolf Brucci növendékeként zeneszerzésből diplomázott, majd ezt követően, tanulmányait a hágai Királyi Konzervatóriumon folytatta Louis Andriessen és Diderick Wagenaar irányításával. 1996-1997 között Párizsban és Amszterdamban Kurtág Mártától és Kurtág Györgytől tanult, kikhez – az idővel kialakult – tartós baráti kapcsolat fűzi.

1984 és 1988 között az Új Symposion, újvidéki kulturális és művészeti folyóirat szerkesztőségének volt a tagja, és ennek a lapnak a hasábjain rendszeresen közölte zenei tárgyú írásait. Szintén ebben az időszakban az Újvidéken megrendezett két nemzetközi művészeti fesztiválnak volt a főszervezője.

A nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek elejéig aktívan foglalkoztatta az improvizatív jellegű zene, és ezen játékmód iránti vonzalma olyan jeles zenészekkel hozta össze, mint Szabados György, Grencsó István, Dresch Mihály, Paul Termos, Peter Kowald, Fred Frith, Chris Cutler, Valentin Clastrier, Király Ernő, Boris Kovač és még sokan mások.

1986-ban alapította a Tickmayer Formatio zenekarát, amelyben klasszikus képzettségű és kortárs improvizatív zenészeket alkalmazott egyaránt. A Franciaországban tevékenykedő Nagy József koreográfus táncszínház produkcióihoz írott szerzeményeit, élőzene kíséretként, az 1990-1997 közötti korszakban ezzel az együttesével adatta elő.

Gidon Kremer személyes felkérésére több ízben ‚composer in residence’ minőségben hívták meg a Lockenhauser Kammermusikfestre, majd a Sigulda Zenei Fesztiválra, ahol számos neves zenész mutatta be vagy szólaltatta meg szerzeményeit. Vendége volt a New York-i Art Omi és a Civitella Ranieri Foundation művészi rezidenciáknak, illetve több ízben a Cortona New Music Sessions nemzetközi zeneszerzői nyári tanfolyamon tanított.

Művei a ReR Megacorp, az ECM New Series, a Nonesuch, majd a Leo Records lemezkiadók gondozásában jelentek meg.

tickmayer.com


GRENCSÓ ISTVÁN

A magyar avantgárd jazz egyik kiemelkedő alakja 1956-ban született Nyíregyházán. Pályafutása 1979-ben, a Masina Jazz Csoporttal indult, szélesebb körű ismertségre pedig az 1980-as években a Dresch Quartet tagjaként, illetve Szabados György – a magyar improvizatív jazz atyja – partnereként tett szert.

1985-ben megalapította a Grencsó Kollektívát, amely folyamatosan változó néven, de azóta is elsőszámú zenekara. Olyan neves nemzetközi zenészekkel készített felvételeket, mint Paul Termos, Peter Kowald, Lewis Jordan, Tobias Delius, vagy Rudi Mahall. Tagja volt a Szabados György vezette MAKUZ-nak, majd újabban állandó partnere a magyar kortárszene kiemelkedő alakjának, Dukay Barnabásnak.

2015-ben a kollektívával kiadták Szabados György hat kompozícióját tartalmazó dupla CD-jüket. Állandó tagja az Araraton Triónak és a Kampec Doloresnek. Zenei kalandozásainak legfrissebb lenyomata a Prepost Records gondozásában 2017-ben kiadott Forecast / Előrejelzés című CD, melyet Bolcsó Bálinttal duóban rögzített.

Grencsó repertoárja rendkívül sokszínű. A zeneszerzőt a formai változtatások mesterének tartják. Improvizatív zenei kísérletei mellett feldolgozott számtalan jazz-standardet, aktuális divatirányzatoktól függetlenül játszott pop-, rock- és ethno zenét, újraértelmezte a hatvanas évekbeli magyar tánczenéket, sanzonokat, komponált klasszikus zenébe hajló szvitet. A triótól a big bandig számtalan különböző formációval szerepelt és készített felvételeket, melyeken a széles esztétikai skálán mozgó zenei irányzatok elemeit változatos módokon vegyíti egyedi, csak rá jellemző látásmóddal.

A BMC-nél megjelent Grencsó Open Kollektíva albumokon: Szőttes fekete-fehérben (2009), Local Time (2011), Síkvidék (2014), Rétegzene (2015) és a Trió Kontraszt CD-ken túl, további lemezei jelentek meg Bahia, az Adyton és a Hunnia Records kiadásában.

grencso.hu


MIKLÓS SZILVESZTER

Vajdasági származású művész, 1983-ban született Muzslyán (Nagybecskerek, Jugoszlávia). Tanulmányait hegedűn kezdte, majd 1997-től dobokra váltott. Évekkel később a LFZE-n tanult, de valódi iskolának a barátaival való közös zenélést tekinti. Olyan neves hazai művészekkel játszik, mint Grencsó István, Benkő Róbert, Pozsár Máté, Ajtai Péter, Mezei Szilárd, Szelevényi Ákos, Dresch Mihály, Dukay Barnabás, Kovács Tikmayer István, Szemző Tibor, stb.

2010 óta tagja a Grencsó Kollektívának amellyel több lemezt is készítettek, 2015-ben a rangos Gramofon szaklap nekik ítélte az év jazzlemeze díját. Meghatározó alakja az egyre gyarapodó budapesti szabadzenei szcénának, játszik az AMP trióban, mellyel rendszeresen fellépnek hazai és nemzetközi fesztiválokon.

A hazai meghatározó jazz zenészek mellett rendszeresen játszik különböző nemzetközi formációkban is, olyan kiemelkedő szabadgondolkodású muzsikusokkal, mint például Rudi Mahall, Johannes Bauer, Marco Eneidi, John Dikeman, Han Bennink, Jasper Stadhouders, vagy Peter Brötzmann.

Kapcsolódó albumok