A művészi találkozások egyre tovább formálták a zenészek személyiségét. Clément Petit-nek a kíváncsiság az egyik legerősebb hajtóereje, feltűnt Blick Bassy, Naïssam Jalal, Régis Huby, Claude Tchamitchian társaságában is, mostanában pedig Camille Maussionnal, Antonin Leymarieval, és olyan formációkkal hallható, mint a Space Galchers, az Asynchrone vagy a Roseaux. Zenélt Fidel Fourneyronnal, Giovanni Mirabassival, Sylvain Cathalával, Pierrejean Gaucher-val és a Collectif Coax-szal, amelynek tagjai, Clément Janinet és Benjamin Flament, társai voltak a Space Galvachers együttesben (BMC CD 325). Valamint olyan világhírű művészekkel is dolgozott, mint Oumou Sangaré, Angélique Kidjo, Aloe Blacc, Mélissa Laveau, Piers Faccini vagy éppen Salif Keita.

A Brunö Lapin háromszögének második csúcsán Sophie Bernado található, akinek technikája és a kitaposott ösvényekről való letérési vágya olyan szikrázó, akár a felhőtlen égbolt. A zeneszerző, fagottos és énekes Okszitániában él. A Párizsi Konzervatóriumban (Conservatoire National Supérieur de Paris) végzett tanulmányok és a 2003-ban, fagott kategóriában elnyert első helyezése után hét éven át Berlinben lakott, ahol megsokszorozódtak az együttműködései, ezzel együtt pedig hangszeres játéka is tovább gazdagodott. 2019-ben Céline Grangey-vel megalapította a Lila Bazookát, majd Océans Infinis néven zenéltek tovább egy nemzetközi kutatóközpont (CNRS) tudósainak bevonásával, akik a bálnahangokat rögzítették. A BMC-nél korábban két CD-je jelent meg Hugues Mayot L’Artbre Rouge nevű formációjával (BMC CD 273 és 323), illetve Vincent Courtois filmzenelemezén (Finis Terrae) is közreműködött. 2024-ben alapította meg a strasbourgi Jazzdor Fesztivál felkérésére pszichedelikus- meditatív kvartettjét, a Celestine in The Clouds-t. Nyitott és széles pályáját olyan további ismert művészek keresztezték, mint Uriel Barthélémy, Taiko Saito, Dominique A, Palotai Csaba, Daniel Glatzel és Gavin Bryars.

Végezetül pedig említsük meg Jocelyn Mienniel fuvolajátékának rafináltságát. A zenész otthonos a rajzolt, festett és filmszerű absztrakcióban; játéka széles spektrumon mozog. Nem meglepő tehát, hogy örömmel kapcsolódik az alábbi művészekhez: Henri Texier, Vincent Peirani, Youn Sun Nah, Hindi Zahra, Erik Truffaz, Paolo Fresu, Tony Malaby, André Minvielle, Dominique Pifarély és Benoît Delbecq. Igazi kaméleon, leleményes és találékony, képes virtuozitását bármilyen formáció szolgálatába állítani.

A trió a Brunö Lapinnal tehát egy nevesített, de végső soron nagyon valószínűtlen karaktert alkotott, ami közel sem instabil fikció, inkább radikális és ragyogó ködkép. A kötéltáncos küldetés határokat és repertoárokat forgat fel kirobbanó költői energiákkal futkározva, ahová csak kedve tartja. Ez nyer értelmet ebben a szédületes albumban.