Hans Lüdemann I TransEuropeExpress Ensemble I Burcu Karadağ On the Edges 4


Előadók

Hans Lüdemann – zongora, virtuális zongora
Yves Robert – trombita 
Angelika Niescier – alt szaxofon
Alexandra Grimal – tenor, szoprán, szopranino szaxofon
Régis Huby – hegedű, elektronika
Ronny Graupe – gitár
Clara Däubler – nagybőgő
Dejan Terzić – dobok, ütősök, glockenspiel

Vendég:
Burcu Karadağ – neyfuvola

 


Produkciós adatok

Zeneszerzők: Hans Lüdemann, kivétel: Burcu Karadağ és Hans Lüdemann (4), Hans Lüdemann, tradicionális török dal (6)
Felvétel: BMC Stúdió, Budapest 2025 január 22-24
Felvétel, keverés és master: Dévényi Tamás
Borítóterv: Natter Anna
Producer: Gőz László, co-producer: Bognár Tamás 
Label manager: Máthé Ágnes


3500 HUF 11 EUR

Hans Lüdemann I TransEuropeExpress Ensemble I Burcu Karadağ: On the Edges 4

01 Monumenti (On the Edges 4, part 1) 11:30
02 Different Dimensions (On the Edges 4, part 2) 9:59
03 Istanbul Infernal (On the Edges 4, part 3) 12:02
04 Sedaraban Variations 9:49
05 Simple Song 4:27
06 Ada S. 6:08
07 Kader 8:38
Teljes idő 62:33

ORIENT EXPRESSZ – A ney fuvola titka 

Az On The Edges sorozat minden állomásának elején sok a kérdőjel, de a végén az album megszületésekor rendre megtörténik a csoda.

Korábban mindig létezett valamiféle alap, amire építeni lehetett: az On the Edges 1 esetében az afrikai ritmusok és motívumok, valamint a személyes találkozás Majid Bekkas-szal; az On the Edges 2 kapcsán a Kalle Kalimával való korábbi együttműködés és a megismerkedés Sofia Jernberg énekművészetével; az On the Edges 3-nál az olasz vendégművészek jazzben gyökerező háttere és a Rita Marcotullival való kapcsolat. A jelenlegi esetében nem létezett ezekhez hasonló kiindulópont, itt az alapot is meg kellett teremteni. 

Az On the Edges-ciklus negyedik kiadásának, az Oriental Expressnek az ötlete csak azután formálódott meg, hogy 2021 és 2024 között több művészi rezidencián is részt vettem Isztambulban.

Amikor 2021-ben kiválasztottak a Tarabya Kulturális Akadémia isztambuli művészeti rezidenciájára, még nem volt konkrét kapcsolatom a keleti és török zenével. Egy lenyűgöző, ám számomra ismeretlen világba csöppentem; nehéz volt eligazodni a többmilliós metropoliszban, és megtalálni azokat a zenei viszonyítási pontokat, amelyekre 
a munkámat építhettem volna. Hamar összeismerkedtem Burcu Karadağ neyfuvolással; tudtam a Fazıl Say-jel való együttműködéséről, és egy jazz-zenészekkel közösen készített albumát is meghallgattam. Mély benyomást tett rám – különösen azért, mert hangszerével, amely elsősorban a tradicionális zenében használatos, és amelynek világa leginkább férfiak által dominált, egészen különleges utat járt be. Elbűvölt hangszere sajátos hangzása, így az On the Edges korábbi projektjeivel összefüggésben a ney számomra egy teljesen új színt hozott: más zenei területek felfedezésének lehetőségét ígérte.

Felismertem benne azt az alapot, amiből közös gondolatok fejlődhetnek ki, és szerencsére Burcu is nyitott volt az együttműködésre. Bár a koronavírus-járvány idején Isztambulban erősen korlátozott lehetőségek adódtak, sikerült együtt próbálnunk és kidolgoznunk egy duóprogramot. Koncertre nem volt lehetőség, viszont rögzíteni tudtunk egy sessiont a Babajim Stúdióban, Rosa Wernecke vizuális művésszel együttműködve, aki a zenéhez videókat készített.

A neyfuvola egy teljesen új, kezdetben idegen zenei világot nyitott meg számomra. Ez az egyik legfontosabb hangszer a tradicionális és klasszikus keleti zenében, és különösen szorosan kapcsolódik a szúfi hagyományhoz.
Az egyszerű bambuszból készült hangszer jelentősége akkor válik igazán nyilvánvalóvá, amikor megtudjuk, hogy 
a keleti zene hangrendszereinek nevei a különböző neyfuvolák elnevezéseiből származnak. Ugyanakkor a szúfizmus spirituális és meditatív gyakorlatai is elválaszthatatlanul összefonódnak vele. A ney hangképzése és befúvási technikája alapvetően eltér más fuvolákétól – rendkívüli erőfeszítést és kontrollt igényel. Ez egyrészt fokozott intenzitást és kifejezőerőt jelent, ugyanakkor korlátokat is szab a virtuozitás és a hangkészlet tekintetében. 

A neyfuvola történelmi és spirituális dimenziója nélkül szinte lehetetlen megérteni ezt a hangszert: karaktere megköveteli, hogy egészen másképpen használjuk, mint egy klasszikus európai fuvolát. Egyetlen hang ebből 
a hangszerből többet tud mondani, mint más fafúvós hangszerek tempós futamai. A neyfuvolára komponáláshoz alapvetően más megközelítést kellett találnom, mint korábban. 

Isztambulhoz és a keleti zenéhez fűződő kapcsolatomat két további, több hónapig tartó művészi rezidencián mélyítettem el: 2023-ban ismét Tarabyában, majd 2024-ben a Kunststiftung NRW galatai stúdiójában, Beyoğluban, 
a város szívében. Ez több közös koncertet tett lehetővé Burcuval Isztambulban – az AKM-ben, a CRR Koncerttermében, az ITÜ-n és a Tarabya Akadémián –, valamint azt is, hogy kiformálódjanak az On the Edges-sorozat új fejezetének ötletei. Az így született kompozíciók nem közvetlenül keleti zenére, hanem személyes benyomásokra épülnek – ez különösen igaz az On the Edges 4 három tételére: Monumenti, Different Dimensions és Istanbul Infernal. A Monumenti Isztambul évezredes történelmének szellemét idézi meg, és egyben hidat képez 
a 2022-ben Rómában megvalósított On the Edges 3 projekthez. A Different Dimensions-ben a fuvola és a zenekar harmonikusan kapcsolódnak. Az Istanbul Infernal pedig egyszerre fejezi ki a város elragadó energiáit és ellentmondásos melankóliáját.

Két további darabot – Simple Song és Kader (Sors) – a duórepertoárunkból emeltünk át az együttes számára.
A keleti zene elemeire való konkrét utalás megtalálható a Sedaraban Variations című darabban Burcu Karadağ fuvolamelódiáival és a 3–2–2–3-as speciális ritmikai felosztással, valamint az Ada S. című műben, amely egy tradicionális darabon alapul. A cím az Adalarra, a Márvány-tengerben fekvő Herceg szigetekre utal, melyek számomra Isztambul környékének legkedvesebb helyszínei.

Az albumot 2025 januárjában rögzítettük a Budapest Music Centerben, néhány hónappal az utolsó hosszabb isztambuli tartózkodásom után.

Két változás történt ebben a produkcióban az együttesben: Angelika Niescier altszaxofonos és Clara Däubler nagybőgős helyettesítették az állandó tagokat, Silke Eberhardot és Sébastien Boisseau-ot. Angelikához és Clarához hasonlóan a TransEuropeExpress Ensemble többi zenésze is jelentősen hozzájárult a projekthez, szólókban, improvizációkban és együttes hangzásban is: Régis Huby, Alexandra Grimal, Ronny Graupe, Yves Robert és Dejan Terzić. Mindannyiunk számára öröm volt Burcu Karadağgal dolgozni. Tökéletesen beilleszkedett az együttesbe és jelentős mértékben hozzájárult az album megszületéséhez.

A BMC Records támogatása a kezdetektől fogva döntő fontosságú volt a sorozat megvalósításában. Különösen hálás vagyok a szoros és bizalmi kapcsolatért a kiadó volt menedzserével, Bognár Tamás „Bogi”-val. A Kunststiftung NRW támogatása és a személyes kapcsolat a zenei képviselőjével, Kézér Csabával, szintén nagyon fontosak voltak a projekt szempontjából.

Most, az On the Edges 4 megvalósulásának pillanatában, közel öt évnyi tapasztalattal a hátam mögött, magam 
is csodálkozom, hogy valóban testet öltött. Ez egy újabb csoda: idővel sikerült utat találni egy olyan világba, ami kezdetben teljesen idegennek és elérhetetlennek tűnt, de amelyben most már otthonosan mozgok.

Hans Lüdemann

 

Kapcsolódó albumok