On the Edges 2 – Polar Express

Ez az album, az On the Edges 2, a második etapja az Európa különböző vidékeire és határaihoz elvezető zenei utazásunknak. Kisebb csodával ér fel, hogy ezt a projektet már egy évvel az On the Edges 1 után meg tudtuk valósítani, hiszen ekkor zajlott a koronavírus-világjárvány, és szinte minden koncert és utazás elmaradt. Veszélybe került az On the Edges 2 is, el kellett halasztani, de végül a Jazzfestival Ruhr olyan bátor volt, hogy a szeptemberi műsorába beillesztette a mi lemezbemutatónkat is. Megszerveztük a próbákat és a felvételeket, a zenészek és közreműködők közül senki sem fertőződött meg, és szerencsésen megvalósult a lemezbemutató. 

Ez persze azzal járt, hogy nem volt lehetőség a zenei utazást a projektben eredetileg tervezett tényleges utazásokkal kiegészíteni. A projekt kezdetén és előkészítésekor a két közreműködő vendégművésszel, a stockholmi énekesnővel, Sofia Jernberggel és a Berlinben élő finn gitárossal, Kalle Kalimával ezért online tartottuk a kapcsolatot, és sem a felvétel maga, sem a lemezbemutató koncert nem Skandináviában, hanem Bochumban, a Jazzfestival Ruhr alkalmával, illetve a Maarweg Stúdióban, Kölnben zajlott. Sofiával most dolgoztunk először, Kalle viszont hosszabb ideje kapcsolatban áll a zenekarral: már a Polyjazz, az első TransEuropeExpress-lemez felvételeiben és hangversenyeiben is részt vett. Amellett, hogy mélyrehatóan ismeri a zenésztársakat, odaadása és lelkesedése, csapatszelleme, humora és kreativitása egyaránt csodálatos energiákat mozgósított a projekt során. Sofia Jernberg különleges improvizációs koncepcióit és ötleteit hozta magával, míg Kalle Kalima nagyon összetett szerzeményeket dolgozott ki. Közülük az egyik, a Viruses közvetlenül is reagál az aktuális élethelyzetünkre. Az énekes szólam szövege a vírusok neveinek felsorolásából áll – meglepő módon a koronavírus csak egy a sok közül, ezért ezeket az ember mindjárt egészen más kontextusban és összehasonlításban látja. Közös rögtönzésük során ebben a darabban Sofia Jernberg és Silke Eberhard mintha minden kórokozó ellen megtalálta volna az orvosságot. Kalle egy másik szerzeményének a címe Sand. Nem annyira a finn tengerek vagy a német tengerpart strandjainak homokjáról van szó, hanem inkább különböző ritmikai síkok egymásba játszatásáról, amelyek először összekapaszkodnak, azután elszabadulnak. Helyenként olyan benyomást kelt, amikor a ritmikai egységek alapjai elcsúsznak egymáshoz képest, mint a futóhomok. Az egyes szólamok egymásra rétegzett, rövid és egymástól független alakzatai úgy kavarognak, mintha homokszemek lennének a szélben. 

Az On the Edges nemcsak az egész projekt összefoglaló elnevezése, hanem egyben az egyik darab címe is, ez köti össze az egyes etapokat a többivel. Az On the Edges 2 címet viselő kompozícióm közvetlenül kapcsolódik elődjéhez, az On the Edges 1-hez, és ugyanazon a zenei mintázaton alapul. A darabnak két eltérő síkja van, egy nyugodt, lírai alaphangulat, amelyet Kalle Kalima gitárbevezetője indít el, és Sébastien Boisseau bőgőszólója bontakoztat ki, majd néhány többszólamú dallamon át vezet tovább. A második síkot a zongora vezeti be, ez gyors, egymásba ágyazott ritmikai motívumokból áll. Ezeket a végéhez közeledve Silke Eberhard altszaxofonszólója felerősíti, és végül mind egy fináléba torkollnak, amelyben az ének és a zongora virtuóz dallamvonalakat rajzol. 

Sok minden elkápráztat Sofia Jernberg énekében és hangjában: csodálatos rezgése, amely még a legkísérletezőbb improvizációknak és a szélsőséges hangzatoknak is bizonyos melegséget, és minden hangnak gömbölyű jelleget kölcsönöz; hatalmas hangterjedelme, az a könnyedség és virtuozitás, amellyel az összetett kompozíciók anyagát és az egészen különböző rögtönzési helyzeteket összeköti és uralja; és ahogyan hangjának újabb és újabb arcát mutatja meg, akár szöveggel, akár anélkül. Be kell valljam, hogy kísértésbe vittek ennek a hangnak az óriási lehetőségei, és a határokat feszegettem az énekszólamban, biztosan túl azon, ami egyébként általánosan elfogadott. Ilyen magasságokat és szöveg nélküli részeket, különösen a jazzéneklésben, csak nagyon ritkán lehet hallani, különösen ami a darab zárórészének egészen elképesztő énekszólamát illeti. Hálás vagyok Sofiának, hogy még ezzel a kihívással is megbirkózott.

A No Moon című számom egy zenés darab része, amelyen a Kölni Opera felkérésére már egy ideje dolgozom. Egy elég szürreális jelenetet ábrázol, amelyben a hold lezuhant az égboltról. Ebben a zenekari változatban Sofia Jernberg énekli a szöveget, amihez két improvizációs duórész csatlakozik: arra az énekelt kérdésre, hogy „Hold, oh Hold, hol vagy?” Silke Eberhard és én adunk zenei kommentárt klarinéton és zongorán. A következő kérdésre, „Hold, hát hova tűntél?”, Kalle Kalima és Regis Huby válaszol (gitár-hegedű/elektronika). A megállás és meglepődés pillanatát hozza el a darab záró része: „Hol van az arcod? Hol a fény? Nincs már holdfény az égbolton.”

Az Erdfarben című darab egy Maliból származó balafon motívum alapján született, amelyet barátom és zenészpartnerem, Aly Keita mutatott meg nekem. A motívum a csíra, amelyből kifejlődik az egész darab, váltakozó ritmikai alapokon, felosztásokon és harmóniákon. Az együttesben eközben szerepcsere történik, mert a ritmusszekció szerepét elsősorban a gitár és zongora, részben pedig a fúvósok és az énekhang veszi át, mialatt a bőgő és a dob dallamot játszik és szólószerepben tűnik fel. A ritmikai motívumok szövedéke felett elindul Yves Robert hosszabb harsonaszólója, a téma újabb részében pedig dobszóló következik, melyet Dejan Terzic ad elő. Itt illeszkedik Sofia Jernberg énekszólama a gitár és zongora ritmikai kísérőfiguráihoz. 

Felmerül a kérdés, hogy nem lett-e „skandinávabb” projekt ebből, mint eredetileg gondoltuk. Skandinávia kapcsán sok embernek bizonyára Jan Garbarek zenéje jut eszébe (vele egyébként dolgoztam is együtt évekkel ezelőtt), amelyről a tágasság, a melankólia és a magány érzéseire asszociálnak. Ezektől ez az album eléggé távol áll, miközben persze a két északi vendégművész erőteljesen rajta hagyta a keze nyomát az anyagon, az együttes megszólalása is megváltozott, és egy különleges repertoár alakult ki. Lehetséges, hogy ez a projekt azt mutatja meg, hogy a földrajzi helyszín mégsem feltétlenül döntő tényező, és hogy a projekt zenei mozaikkockái, így vagy úgy, nagyon is beleillenek az On the Edges sorozatba. 

Sofia Jernberggel és Kalle Kalimával a felvételeket egy nap alatt fejeztük be a kölni Maarweg Stúdióban: egyszerűen nem volt lehetőségünk többre a járvány miatti megszorítások közepette. Így azután ennek a sessionnek az anyaga nem túl átfogó, és módunk nyílt arra, hogy két további darabbal egészítsük ki őket. Létezik két felvétel, amelyek az On the Edges 1 stúdiómunkái során születtek, de még nem jelentek meg, és végül erre az albumra kerültek. Ezeket az oktett az eredeti felállásban adja elő. Alexandra Grimal szoprán- és tenorszaxofonon, Ronny Graupe pedig gitáron játszik, az On the Edges 2 felvételei során ők már nem működtek közre. Az egyik számot Standard Default címmel Ronny Graupe írta 2019-ben a TransEuropeExpress számára, egészen különleges hangzást adva a zenekarnak. A vaskos, absztrakt harmóniák és a ritmikai egységekbe zárt dallamvonalak kontrasztot alkotnak a meditatív, befelé forduló hangzatokkal és szabadon improvizált részekkel. Graupe elmondta, hogy a darab címe, a Standard Default annyit tesz, mint mintaadás, alapbeállítás. A kifejezéssel sokszor találkozik az ember számítógépeken vagy más elektronikus készülékeken. Úgy is lehet érteni, hogy valaminek adott a normája, de úgy is, hogy ez a norma csak kiindulási lehetőség arra, hogy tovább vigyük, és végül túllépjünk rajta.
Silke Eberhard szerzeménye az U 11, amit zenei menetrendként is lehet értelmezni. A darab megkomponált részei úgy működnek, mint a metró állomásai egy útvonalon, amelyek között a kapcsolatokat a zenekar rögtönzései hozzák létre: részben szólókkal, részben közös improvizációkkal.

Az On the Edges sorozat tulajdonképpen zenei utazás, amely egyaránt vezet az Európai Unió határain belülre és kívülre. A teljes távon hétéves időtartamot felölelő projekt öt különálló részből áll, amelyek mindegyikében egy régióra koncentrálunk. A TransEuropeExpress Ensemble zeneszerző és szólista vendégművészeket hív meg az adott régióból, hogy közös zenei programot alakítson ki és valósítson meg velük. Ahogy a meghívottak, úgy az együttes tagjai is kreatív alkotók, akik szólistaként is megnyilvánulnak. Minden projekt jellege eltér, és a zenekar más-más hangzásképben szólal meg. Az összekötő kapocs közöttük Hans Lüdemann többtételes szerzeménye, az On the Edges. Ez a mag, amelyből minden egyes projekt kisarjad, hogy együttesen nagyívű összművészeti alkotássá álljon össze. A projekthez Navid Kermani Entlang den Gräben (A sírhalmok mentén) című irodalmi-újságírói munkája adta az első inspirációt, és az a szándék, hogy hasonló felfogásban készüljön egy zenei projekt. Az On the Edges első része 2019-ben a marokkói Majid Bekkas közreműködésével valósult meg, kölni és budapesti koncertek és felvételek formájában, amelynek eredményeképpen 2022-ben bemutattuk az On the Edges 1 című albumot.
A jelenlegi, On the Edges 2 című album Sofia Jernberg és Kalle Kalima skandináviai vendégművészekkel 2020-ben készült felvételeket tesz közzé, és egyszerre jelenik meg az On the Edges 3 című lemezzel. Ez utóbbit 2022-ban készítettük Rómában, Rita Marcotulli és Luciano Biondini társaságában. Büszkék és boldogok vagyunk, hogy az On the Edges 2 és az On the Edges 3 fizikai, illetve online megjelenése bekövetkezett, ezáltal szélesebb dimenzióba helyezve ezt a hosszú zenei utazást. Örömmel mutatjuk be őket és hívjuk Önöket, tartsanak velünk az úton.

Hans Lüdemann 

Fordította: Zipernovszky Kornél