A német szaxofonos Daniel Erdmann számos zenekarnak aktív tagja, illetve vezetője – ennek az új, különleges felállású triónak a hangzása is régóta megvolt már a fejében. Hosszas keresést igényelt viszont, mire végül megtalálta azokat a zenészeket, akikkel ezt a bensőjében már meglévő hangzást valósággá is lehetett alakítani. Nos, sikerült, végre itt a csapat, mely teljes egészében az ő kézjegyét viseli magán: a tenorszaxofonosét és zeneszerzőét, s amelyben ugyanakkor a közös játék során a résztvevők mégis igen komoly mozgástérrel rendelkeznek. Ez a fajta zene a szabadságról szól, az improvizáció és a kompozíciók közti viszony szabadságáról, az érzések, a gondolkodás és vágyak szabadságáról.

Amire az ember azonnal felfigyel, s ami aztán végig fogva is tartja, az a gesztus: a beszéd-közeliség, a narratív és rapszodikus előadásmód. Daniel Erdmann darabjai kompakt, néha egészen bonyolult formák, melyeken belül viszont szabadon barangolhatnak a résztvevők. Mind zenei, mind intellektuális értelemben a témák teremtik meg a keretet a vonatkoztatási pontokhoz. Daniel Erdmann bevallottan melódiaközpontú művész, határozott elgondolásokkal és közölnivalóval. A hegedű, brácsa és vibrafon hangjainak fonalgombolyagaiból szövi össze trióját, amelyben az egyes szálak ritmikus vagy harmonikus szempontból hol együtt haladnak, hol keresztezik, hol pedig továbbfejlesztik egymást.

A francia hegedűs Théo Ceccaldi a gazdag francia vonós hagyomány, valamint a jazz referenciák mellett valami egészen modern dologgal is hozzájárul az anyaghoz: egyaránt képes az egészen absztrakt, perkusszív előadásmódra, vagy éppen „gázolni” a melódiákban. Daniel Erdmann Jim Hartot egy londoni látogatása óta ismeri, ahol a – most már Colmarban élő vibrafonos – a Loop Collective egyik alapító tagja volt. A vibrafon fénylő hangja a trió kamaramuzsikájának szinte mágikus erőt kölcsönöz. Az amúgy dobosként is kiváló Jim Hart hangszerével éppen azt a ritmikus kompetenciát teremti meg briliáns módon, aminek révén dobra már nincs szükség. A trió tipikusan nemzetközi zenekar, hasonlóan ahhoz a számos más csapathoz, amelyekben Erdmann aktívan működik közre. Nincs e mögött semmiféle proklamációs szándék, egyszerűen csak a hétköznapok valósága és az ilyen típusú európai jazz távolságokat és határokat egyre inkább mellőző tendenciája.

Daniel Erdmann Bársonyos Forradalma, bár tartalmaz számos utalást, mentes az illusztrálás szándékától vagy vágyától. A zene egyaránt merít a valósággal való szembesülésből és a képzelet buborékaiból. Van benne valami költői és valami anekdotikus; valami festői és valami elvont. Nem kell tudnunk, hogy a címeknek mi a közük a darabokhoz, ha a hangok önmagukért beszélnek.

Bert Noglik kísérőszövege alapján

daniel-erdmann.com

Booking:
shoestring-jazz.de