Alban Darche, a post-cool hangzású francia tenorszaxofonos előszeretettel gyűjti maga köré a trombitásokat. Eric Vloeimans-szal, Laurent Blondiau-val és Geoffroy Tamisier-vel a zenekarában logikus elvárás lenne a túlnyomóan rezes, big-band hangzás. Darche azonban túl rafinált zeneszerző és hangszerelő ahhoz, hogy a kézenfekvőt válassza. Noha az oktett formáció nagyzenekari hatás keltésére is kiválóan alkalmas, Darche mégis gyakrabban teremt kifogástalan kamara-jazz hangulatot. A másik ragyogó fafúvóssal, Sylvain Rifflet-vel és egy igen szofisztikált, rugalmas ritmus-szekcióval kiegészülve (Gadó Gábor gitáron, Sébastien Boisseau bőgőn és Emmanuel Birault dobon), a Trumpet Kingdom hatalmas és változatos zenei palettával dolgozik. A zene a borongós Miles Davis-szerű monológoktól egészen a free határát súroló kirohanásokig terjed, időnként humoros, az európai vásárterek hangulatát idéző elemekkel megspékelve, de olyan részei is vannak az albumnak, amelyek minden további nélkül kortárs zenének minősíthetők. A lemez hemzseg a meglepetésektől, ám a játék mindvégig pontos és inspirált marad.

Pallai Péter