Béla Bartók’s Complete Choral Works

Bartók’s choral works almost certainly comprise the least known niche of his oeuvre. The primary reason for this may be that these pieces are strongly linked to language (Hungarian, Romanian and Slovak folk texts), are for the most part untranslatable, and in translation are unsingable – thus even the children’s and women’s choruses often sung in Hungary (mainly for pedagogical purposes) are not popular outside Hungarian-speaking territories; and for sure, the majority of the compositions are extremely difficult, sometimes setting almost insurmountable hurdles before the performers. Yet these compositions, even purely in terms of number, represent an important thread in the composer’s work, and in terms of artistic value are worth no less than the more imposing pieces. A chronological survey of these works shows that, though clusters occurred in certain periods, the choral genre occupied Bartók for decades, in spite of the fact that he wrote for this apparatus mainly to commission, not choosing the format himself since it was in some sense alien to him.

Est was written in April 1903 (to a poem by Kálmán Harsányi, a text that Bartók also set as a song accompanied by piano); following in the Liedertafel (male choral society) tradition, it was likely intended for a group of friends. But the quality of the arrangement shows he probably also had greater plans for it (this is the first of Bartók’s works to be an unsuccessful competition entry; he may also have intended it to be his graduating work from the Music Academy), but he soon felt its style to be archaic, and the work remained unpublished.
The Két roman népdal (Two Rumanian Folksongs) are to date unpublished. Bartók transcribed the folksongs on a field trip in July 1909, but the exact date he made these arrangements is not known. The composition may be a fragment: perhaps the composer planned a longer series and for some reason abandoned it, though even in its current form the work does not seem unfinished. Indeed, this seems to have been his first use of the form of a pair of movements made of two folksongs, perhaps independently of the composition of the Román népdal (Rumanian Folksong) (and the Oláhos of his own invention) in the series of piano pieces Vázlatok (Variations) op. 9b.

The first version of the Négy régi magyar népdal [Four Old Hungarian Folksongs] for male choir was written in 1910 at the request of the Szeged Dalárda (glee club); sixteen years later Bartók went back to it, revising the composition for the male choir of the Toldi Circle in Bratislava and its conductor István Németh. It is a significant piece in several respects: it says much of how, at the beginning of his work arranging folksongs, Bartók thought of the structure of cycle of songs; and how he tried to manage the highly awkward problem (in terms of composition) of the texture of the male voice choir.

The Négy tót népdal (Four Slovak Folksongs) were written in 1916 for mixed choir and piano accompaniment. Bartók transcribed these songs in 1915. Although this work was written to commission, the motivation for it may well have been personal: on his field trip to Slovak territories in 1915 Bartók fell in love with Klára Gombossy, an affair which almost led to a personal crisis and the collapse of his family life. But this relationship, which proved to be unworkable, gave rise to incredible creative achievements. This chorus is part of that rich harvest, and is assuredly one of Bartók’s most personal compositions, sincere in its tone. The succession of movements is familiar from other series of folksong arrangements: a ready-made dramatic principle, in which folksongs of varying character are placed successively in a sequence of increasingly rapid tempo, perhaps not completely unlike the structure of Schumann’s series of piano pieces.

The Tót népdalok (Slovak Folksongs) for male choir was also an occasional composition: it was written for a concert organized in 1918 in Vienna (together with the orchestration of the Román népi táncok [Rumanian Folk Dances]). The aim of the concert was to present the music of the armies of Austria-Hungary. The origins of the work’s folksong material go back to the collection of soldiers’ songs of 1916–17 (transcribed in barracks, commissioned by the ministry of war); Bartók found the first folksong in this series in 1915 during a field trip in Podkonice. One interesting feature of the form is that here Bartók uses structural repetition in a folksong cycle for the first time (the material of the first movement recurs as an introduction to the last movement).

Magyar népdalok [Hungarian Folksongs], a series of mixed choir, is one of the largest, most important of Bartók’s compositions, though this too was written to commission. In 1927 a German choir asked him to write a piece for them, and Bartók completed the work in May 1930. One can sense in the work the proximity of the Cantata profana, evident mainly in the exceptionally heavy texture . But the complexity of the setting and the absorption of the melody into the composition also derive from the experiences Bartók had gained in writing his most polished folksong arrangements, the violin rhapsodies, and the Húsz Magyar népdal [Twenty Hungarian Folksongs] for voice and piano. It may be that Bartók somewhat naively believed this work would pose no difficulty to a well-trained choir; that the melodic line and supple treatment of the accompanying parts, the quasi-polyphony arising from the constant changes in the hierarchy of the voices would be clear; and that the problems the singers face due to the lack of instrumental support would be manageable. Nor is it easy to resolve the purely notational question represented by the metrical setting of parlando melodies. At issue is the difference between the performance styles of folksong and art music: how much of the authentic folk performance style can be preserved, and how much of it can be transferred to the [performance] practice of Bartók’s original music? The difficulties of this work explain why it is one of Bartók’s least performed compositions. The work was not sung in its entirety in Hungary in Bartók’s lifetime (neither did he hear the world premiere, in German), and it is difficult to dismiss the thought that if Bartók had been confronted with the performance difficulties of the work, he would have worked more on the score, although, he would hardly have changed the texture, which is far thicker and more exacting than that of the choral episodes in the Cantata profana. This work was probably for him a summary of what can be done with folksong material in a twentieth-century composition.

The Székely népdalok [Székely Folksongs] for male choir (1932–33) was written in its first form (now the Seconda parte) to a Swiss commission in 1932, then supplemented in 1933 to make the complete version for the Bratislava male choir (which, perhaps to the composer’s surprise, around this time adopted the name Béla Bartók). The work is Bartók’s last folksong chorus, and is hardly any less difficult (particularly in the first part) than the Magyar népdalok for mixed choir.

Seeing the mighty fruits of Bartók’s labour, it is perplexing that in a 1943 lecture Kodály should have said: ‘Beginning in 1925 I encouraged him several times to write choruses. He never did, then (after about ten years) produced a whole cluster at once.’ Kodály must naturally have known that Bartók did write choruses from time to time, although the degree of enthusiasm Kodály displayed for choral ensembles was obviously incomprehensible to Bartók. He, for sure, did not have fond memories of singing in choirs. Bartók’s long reluctance to compose for either male or female choirs is thus not remotely surprising, and the rapid writing of twenty-seven choruses (and the piece for male choir Elmúlt időkből [From Olden Times] is to be explained by the fortunate constellation of several external factors. Having not had good experiences with the performances of his own earlier choral pieces, he probably long felt the ensembles springing up in the scholastic Hungarian choir movement to be an unsuitable medium for his increasingly complex and technically difficult works. He was not really a pedagogical type, and even in Mikrokosmos soon became more interested in the compositional task of how to shape something as simply as possible without sacrificing the most complex musical problems. True enough, there it was easier for him to strive for a simpler texture, because he had a thorough knowledge of the instrument’s capabilities. Even the simplest piano texture imposed no technical restriction on his creative thinking – but he did not yet know how to write simply for a choir. Indeed, it may be that the chorus as a genre was problematic for Bartók: after all, his choral works to date had been folksong arrangements, and he found it difficult to make something of the text.

His motivation may have been renewed in 1934, when he began his regular work in folk music at the Hungarian Academy of Sciences. It was at this point he began, in order to study text typology, to browse the volumes of the Magyar Népköltési Gyűjtemény [Hungarian Folk Verse Collection] (and other publications containing folk and popular texts). These volumes generally gave only the texts of the folksongs (most of them having been collected before the scientific collection of folk music in the style of Béla Vikár, Bartók and Kodály began), but for Bartók, as he compiled texts for his children’s and female choruses, perhaps that was precisely what he needed, so that reading the verses there was no association with a familiar, existing melody. (For the most part he chose a text whose melody was unknown.) Kodály also implies that Bartók may have taken inspiration from studying Jeppesen’s book on counterpoint and the art of Palestrina, whom he was prompted to study further as a result. Inspiration there may well have been, but any stylistic trace of this encounter is impossible to demonstrate.

A glance a Bartók’s catalogue reveals that the choral works are flanked by outstanding achievements like the String Quartet no. 5, and the Music for Strings, Percussion and Celeste. And yet the exact chronology of their creation is not known. A group of the pieces was certainly finished by summer 1935, and we know the whole series was completed by autumn 1936. (In September 1936 he gave notice of them to a copyright protection firm.) Judging by the way the series of compositions is drafted it seems likely that they were conceived in at least two larger blocks, but within these in almost a single impulse. The cyclical organization of the twenty-seven choral works (into booklets containing smaller suites of three or four movements) is the result of later editing – and the formation of these cycles probably necessitated the later transposition of some movements. Incidentally, the draft was (with minor exceptions) so good, and reflected so closely the final form of the work that, unusually for him, Bartók did not make the fair copy of the pieces himself, but entrusted the task to a copyist. The score of the choruses was issued in December 1936 by Magyar Kórus publishers, in a lithograph of the handwriting of Bartók’s colleague Jenő Deutsch. One interesting document relating to the creation of the work is that of Kodály’s suggestions for corrections in the choruses; Kodály directed his attention to the finest of details, from matters of prosody to alterations of texture. Bartók often adopted his suggestions – and careful stylistic analysis could bring insight to bear on those he did not. That the choral works were premiered less than half a year later in Kecskemét (18 April 1937) and Budapest (7 May) attests to the incredible vigour and high quality of leadership of the Hungarian choral movement. Originally it was planned to perform all the pieces, but finally in Kecskemét twenty of them were sung, and in Budapest eighteen (in Budapest five movements were in a version accompanied by a school orchestra). Bartók took part in the rehearsals for the pieces (he probably recommended one choir not to perform, due to lack of practise), and it was presumably during the rehearsals that certain of the pieces took the final form to be found in the second edition, of 1942 (this time engraved, but not corrected by Bartók). The premiere of the choruses was an important event for Bartók. (At the Budapest concert he also played the piano, returning to the Budapest podium after seven years.) On 24 May 1937 he wrote to Mrs Müller-Widmann, a Swiss acquaintance: ‘At the concert on 7 May I did indeed play some pieces from Mikrokosmos. However the highlight of the concert was not this, but the children’s choruses. It was a great experience for me to hear in rehearsal my choruses sound for the first time on the lips of this host of children. I will never forget the impression of how cheerily the little ones’ voices sounded. In the tone of the voices of these children, namely the children from schools in the city periphery, there is a naturalness reminiscent of the unsullied ring of peasant singing.’

The random, external traits of the edition of the series Elmúlt időkből somehow suggest it belongs with the works for children’s and female choirs. It may be that the verve of writing the 27 choruses carried him through into creating this strange opus for male choir – which for many is perhaps the most peculiar of his entire oeuvre. Its three movements comprise a sort of a cappella cantata, and the text implies a strange philosophy of history – to date nobody has ventured to interpret the ‘libretto’ Bartók compiled from folk texts. A perplexing masterpiece, ideologically it hovers elusively in a strange kind of peasant-romantic dreamworld, while its outer movements make it akin to Bartók’s greatest works. The second movement, with its sometimes irritating madrigalisms, almost forces one to use it to define the thin line between abstraction and concretization, the link between text and music, a synthesis we take to be ‘content’, though it is barely apprehensible . At the same time the listener senses clearly how this form is linked to the masterful seeking and creation of new forms in the great Bartók opuses, yet it is difficult to square the genius that formed the music with the pedestrian text, and its phrases that seem to strive for both current relevance and painfully symbolic content. Neither, of course, is the paradox of the musical realization easily resolved: what to do with the near-unmanageability a three-part male choir, even in styles built on a chordal idiom, in a musical world which in addition to its apparent chordal organization presents to the composer a way of thinking that places him amongst Palestrina, Bach and his predecessors? In relation to the compositions of Bartók’s last decade and a half one often hears references to a change of direction, the traces of an incomplete transformation in his most popular pieces. Elmúlt időkből also gives a glimpse of an incomplete change – which only Bartók could have carried through: only he, in his own era.

The fate of the choral works and the place they occupy in Bartók’s oeuvre as a whole is clearly not free of contradictions. For sure, some of the choruses are among Bartók’s best-known compositions in Hungary, but are not considered to be of the same calibre as his large instrumental opuses. It is as if the organization of musical life, the existence or otherwise of amateur and semi-professional choirs had decided the future fate of these works. When a work comes to prominence only through its educational importance, this generally masks its value as a composition, and current concert practice does not favour the rehabilitation in the repertoire of these pieces as works of art. On top of all this comes the exclusivity of the Hungarian, Romanian and Slovak languages.

Odd though it may be, these works can only truly be guaranteed life by sound recording, a recent technological achievement. If today’s practice is unlikely to bring appreciation to this bouquet of masterpieces, perhaps new media can provide something that a fading era – to which the works owe their existence – was not able to do.

András Wilheim
Translated by Richard Robinson



László Dobszay:
Performing Bartók’s Choral Works

If in retrospect I ask myself what guided me during the performances, what was my largely instinctive intent, to begin with only two clichés come to mind. I strived to let everything be audible, that as little as possible be left in the gloom, on the pretext of its being ‘atmospheric’. And the other is that it should be clear that Bartók’s choruses are beautiful music. Beautiful in the sense of Bach’s or Mozart’s music. For a construction heard and felt is beautiful indeed, in its finest details. Bartók’s music is of a sensitive, delicate fabric and is not a wild ‘barbaro’. After all, in the notes themselves (even in the notes of a ‘barbaro’) there is this refined beauty, audible to the sensitive ear.

I am wary of conducting musical characters. The music does have character, but when I am completely immersed in the notes, when I manage to grasp their formal impetus, right down to the smallest units, to individual notes, then it is in retrospect we feel that this ‘had character’.

Every single note has a separate story: a beginning, a duration, and an end. It is the job of a lifetime for a musician to learn the many ways in which this happens, and from within this process to pull forth – from the store of what has been, what is, and perhaps from what is to come – precisely what is necessary. If we consider the deep layers, to sing or conduct Bartók’s choruses means to follow through large formal and harmonic processes, but on the surface we were always occupied by this phrasing and declamation .

We could not move forward until the piece had become (without wishing to scare the reader) a kind of pedagogical study in harmony. For these are marvellous studies in harmony. The turning-point in the work is when the choir begins to truly hear the chords, and to marvel at their beauty. From that point on the transparency of the work, its clarity to the ear, its manageability come through. Time and again we returned to the sensitive but rational exercise of mutual listening in which the choir begins to sing like a chorale.

We cannot overlook the problem of the text. Of course, the text inspires the composer and the performer. Of course, it is important to pronounce the text well. But things are not remotely as simple as that. Correct pronunciation of the text often distorts the music. Not to mention the temptation to illustrate the text. But it was instructive to fend off the many instances of awkwardness arising from the text as a phonetic reality. In the third movement of the Magyar népdalok for mixed choir the same melody is sung first to the text ‘Adj el, anyám, adj el, mert itt hagylak’ [Give me away mother, for I will leave you], then a little later to the words ‘Odaadlak, lányom, egy kanásznak’ [Daughter, I’ll marry you off to a swineherd]. This gives a completely different musical sense to the same motif, not because the two texts have different meanings, but because the cluster of consonants in ‘adj el’ suggests a different rhythmic impetus and different phonation to ‘Oda-’. But the two are certainly supposed to sound the same. Not only is it necessary to fit the music to the text, but the text has constantly to be formed as the music calls for. Vocal music has some kind of ‘instrumental’ (or, we could say, purely musical) aspect, and it is in this framework the text must be placed.

Things are similar with articulation. Just one example: at the end of the second movement of the Magyar népdalok (bar 52) we hear a organ-mixture-style descent, which in ‘harmonic context’ is ever-so-slightly articulated after every other note. The text for this is ‘(fizes-) se, fizesse’. If a singer articulates instinctively at the comma, he interrupts the continuity of the mixture progression. First we have to pretend the text has no ‘sense’; then when we have a secure sense of the downward progression, articulations like this can be almost inaudibly hinted at.

In the first movement of Négy tót népdal it is tempting to emphasize and articulate the phrase ‘szállj csak, hess, hess’ to illustrate the text [‘fly away, shoo, shoo’]. The Slovak text has the words ‘Ej hesu, hesu’, for which one is disinclined to adopt such a sensationalist effect. In the same piece the last movement starts with ‘Gajduj- /-te, gajdence’. If we try to carry the 3+3 stress of the Slovak text into the music, it muddles the internal articulation of the musical unit, which in this case is better preserved by the Hungarian translation (‘Szóljon a duda már’ – let the pipes sound). Yet the Hungarian text begins with a long vowel preceded by a sibilant fricative (‘sz’, pronounced ‘s’), and prompts one to a different declamation than does the Slovak plosive (g). The music counsels us: the Hungarian text must be pronounced (without exaggeration) so that the two crotchets receive the same stress as in the Slovak version.

One would be quite justified in saying that what I have written above deals not with the performance of Bartók’s choruses, but that all music pits us against such challenges. How very true this is. Also questionable is whether there is some ‘secret’ to singing Bartók’s works, known only to the initiated. And do Hungarians alone have a hope of performing Bartók well? I dare not take a stand in such issues. For sure, if someone has played a lot of Bartók on the piano, he has a good chance of speaking this idiom. It is a cliché that knowledge of the Hungarian language, and a sense of its internal stresses, can aid in performance. Probably, someone who knows folksong, and all the classical music that Bartók knew, feels more at home in his music too. But there are no ‘rules’ for performing Bartók.

This is closely linked to the role of the will. During the performance some inner intention must be at work, but will, or rather wilfulness, is a poor counsellor. So is attention stretched to breaking point: rather, a kind of wakefulness is needed. As is the desire to present the work, but we shouldn’t be overeager to perform it. One should be within the performance, and see it from without. One should be in contact with the choir so that one's behaviour as a conductor is not pedagogical. I am alone, with the work.

The infinite nuances of a great work should appear not in stilted refinements, but in a kind of openness. The way to present the indescribable variety and subtlety of the work is through clarity and simplicity. Inner strength is needed, but this is manifest in gentleness. A good performance is lifelike, but being stylized, it lies far from naturalism. A good performance is a statement, yet made behind a veil.

Translated by Richard Robinson



Lyrics

CD 1

27 Two- and Three-Part Children's and Female Choruses Sz 103, BB 111A (1935-36)
In Hungarian

1. Tavasz (Spring)
Szép madár a fecske, szépen is szól
Reggel, mikor harmat hull az ágról;
A kisded pacsirta az eget hasítja
Szárnyaival,
Ékesen hangicsál, napsugárin sétál
Lábaival.

Érez minden állat vidámulást,
Az apró madárkák megújulást;
Gyöngyharmatos reggel madárkák sereggel
Csoportoznak,
A virágok nyílnak, füvek illatoznak
A réteken.

A tavaszi szél is fujdogál már,
A gazda is felkel, ekéhez áll;
Befogja ökreit, műveli földeit
Szerencsésen,
Munkáját folytatja, barázdát forgatja
Szép rendesen.

Isten ő felsége meg is áldja,
Szántóvető embert meg is tartja;
Sok minden szerszámát, ekéjét, sarlóját
Ő forgatja,
Földön az életet, mennyben üdvösséget
Osztogatja.

2. Ne hagyj itt! (Only Tell Me)
Csak azt mondd meg, rózsám,
Mellyik úton mégy el,
Felszántatom én azt
Aranyos ekével,

Be is vetem én azt
Szemen szedett gyönggyel,
Be is boronálom
Sűrű könnyeimmel.

3. Jószág-igéző (Enchanting Song)
Gyűjtik a csordákat, csingilingi lánga,
Hajtják a marhákat, csingilingi láng;
Tinó-binó jószágocskák, a nyakukon harangocskák,
Csingilingi lánga, rínak az uccába.

Láncot a küszöbre, csingilingi lánga,
Hogy megtérjen az őszre csingilingi láng;
Rókák, medvék, farkasok, útonállók, tolvajok,
Csingilingi lánga, ne férjen hozzája.

Nőjjön fű előttük,
Baj ne járjon köztük,
Hízzanak meg mind egy lábig,
Had' igérjenek sok százig
Értük a vásárba.

4. Levél az otthoniakhoz (To my Homeland)
Áldást, békességet kívánok házamnak,
Kívánok házamnak, apámnak, anyámnak,
Emlékezetben hogy engemet tartsanak!

Mikor elhagytam a szülei házat,
Híres kis falumat, szép magyar hazámat,
Akkor szállt szívemre igen nagy búbánat.

Kívánom, az Isten áldja meg kendteket,
Szerencsétlenségtől ójja mindenünket,
Szíveteket soha, bánatba ne ejtse,
Nemzetemet soha semmi baj ne érje!

5. Játék (Candle Song)
Ég a gyertya, ég,
El ne aludjék!
Aki lángot látni akar,
Ide ugorjék!

6. Leánynéző (Choosing a Girl)
Arany-ezüstért, cifra ruháért,
Leányt el ne végy koszorújáért,
Inkább szeressed jámborságáért,
Előtted való szép járásáért.

Ne nézz a lányka táncos lábára,
Ne hajolj az ő mézes szavára,
Figyelemmel légy indulatára,
Tanulj szert tenni szíve titkára.

7. Héjja, héjja, karahéjja! (Thieving Bird)
Karahéjja, héjja!
Kilenc pipénk híjja!
Ötnek tarka szárnya,
Négynek likas lába.

Karahéjja, héjja!
Kilenc pipénk híjja!
Add vissza pipénket,
Mert megvernek minket.

Karahéjja, héjja!
Kilenc pipénk híjja!
Ha nem adod vissza,
Ne jöjj erre, héjja!

8. Ne menj el! (Don't Leave Me)
Ne menj el, el ne menj,
Ne hagyjál itt engem,
Mert ha itt hagysz engem,
Bánatos lesz lelkem.

Bánatos lélekkel,
Szomorodott szívvel,
Egyedül hogy legyek,
Nálad nélkül éljek?

Világon míg élek,
Soha nem felejtlek,
Visszajösz, vissza még,
S velem maradsz mindég.

9. Van egy gyűrűm, karika (The Fickle Girl)
Van egy gyűrűm, karika,
Tegnap vette Janika,
Ha még egyet ilyet vesz,
Két karika gyűrűm lesz.

Van egy kendőm, pepita,
Tegnap vette kis Pista,
Ha még egyet ilyet vesz,
Két pepita kendőm lesz.

Van egy bundám, asztrakán,
Tegnap vette a babám,
Ha még egyet ilyet vesz,
Két asztrakán bundám lesz.

10. Senkim a világon (Song of Loneliness)
Hegyek közt lakásom,
Senkim a világon,
Csendes folyóvíznek
Csak zúgását hallom.

A nyári folyóvíz
Télre megaluszik,
De az én bús szivem
Soha meg nem nyugszik.

11. Cipósütés (Breadbaking)
Kertem alatt, kertem alatt arat három varnyú;
Tücsök gyűjti, tücsök gyűjti szúnyog köti kévét,
Bolha izog, bolha ugrál, bolha izog, ugrál,
Szekérre kévét hány.
Mén a szekér a malomba,
Három macska hajtja, három tarka macska;
Ez itt szitál, az meg rostál,
A harmadik vágja, malomkövet vágja.
Szürke szamár vizet hoz egy akós hordóban,
Szürke szamár vizet hoz két akós hordóban,
Kilenc akós hordóból tekenőbe tölti.
Lúd dagasztja, lúd dagasztja, kemencébe rakja,
Medve várja, medve várja, kisült-e a cipó?
Tyúk a cipót csipegeti, tyúk a cipót eszi,
Hangya morzsát szedi.

12. Huszárnóta (Hussar)
Ez a falu be vagyon kerítve,
De ha lehet, kimegyek belőle!
Kinek tetszik, csak maradjon benne,
Sej, haj, nem törődöm vélle!

Huszárossan ülök a nyeregbe,
Ezer pengő vagyon a zsebembe,
Édes lovam, ne félj, itt nem hagylak,
Sej, haj, széna lesz meg abrak.

13. Resteknek nótája (Loafer)
Vasárnap bort inni,
Hétfőn nem dolgozni,
Kedden lefeküdni,
Szeredán felkelni,

Csütörtök táncolni,
Pénteken számolni,
Szombaton kérdezni:
Mit fogunk dolgozni?

Jó nóta, szép nóta,
Restnek a nótája:
Más csak hadd dolgozzon,
Ő meg csak mulasson!

14. Bolyongás (Lonely Wanderer)
Vad erdőben járok, járok éjszaka,
Ide kerget engem szívem fájdalma,
Vad erdőben járok egyedül,
Rajtam az Isten sem könyörül.

Házam volt, elégett, ezt bánom,
Szőllőm volt, elpusztult, sajnálom,
Lovam volt, ellopták, az is tör,
Rózsám volt, elvitték, ez megöl!

Amióta az én rózsám elveszett,
Szomorúan töltöm én az éltemet,
Vad erdőben járok egyedül,
Rajtam az Isten sem könyörül.

15. Lánycsúfoló (Mocking of Girls)
Bálint Örzse belenéz a tükörbe:
– Édes anyám, jól vagyok-e kifestve?
– Jól vagy, lányom, meg nem látszik a szeplő.
A tánchelyen te leszel a legelső.

Bálint Örzse szép aranyos kis tükre,
Elpattant ám annak a legközepe.
Jaj, most szegény hogyan fesse ki magát,
Hogy fesse ki azt a halvány orcáját.

Bálint Örzse hejehuja kis tükre,
Tönkre ment ám annak a legközepe;
Most ő magát hogy festi ki,
Hogy festi ki azt a két szép orcáját?

Meg is látszik, meglátszik majd a szeplő,
A tánchelyen ő lesz majd az utolsó.

16. Legénycsúfoló (Teasing Song <Mocking of Youth>)
Hej, a leány drága,
Száz forint az ára,
Ej haj, ej haj,
Száz forint az ára.

De a legény olcsó,
Három marék ocsú,
Az se búza-ocsú,
Hanem csak zab-ocsú.

17. Mihálynapi köszöntő (Michaelmas Greeting)
Serkenj fel lantos,
Pendítsd citerádat,
Indítsd ékesen
Vígságos nótádat,
Mert ime felderült,
Búbánat elkerült
Szent Mihály napra.

Ime ezekkel
Mi is jelen vagyunk,
Tisztesség-tenni
Már előállottunk,
Nem keserűséggel,
Hanem víg örömmel
Azért így szólunk:

Áldd meg, Úristen,
E háznak gazdáját,
Segítsd mindenben
Ő igaz szándékát,
A magos mennyben,
Mennyek országában
Örökké, ámen!

18. Leánykérő (The Wooing of a Girl)
– Mit kerülöd-fordulod
Az én házam táját?
– Azt kerülöm-fordulom
A te házad táját:
Van néked, van néked
Szép eladó lányod.
– Nincs nékem, nincs nékem,
Szép eladó lányom.
– Se türd, se tagadd,
Vásárnapján láttam:
Piros almát árult,
Vettem is belőle,
Most is van a zsebembe.
Ki se mennék az ajtódon
Páros gyűrű nélkül,
El se mennék a házadból
Eladó lány nélkül.
– Mi tűrés, tagadás,
Csak ki kell vallanom:
Van ám nékem szép eladó lányom;
Sárarany a haja,
Szemöldöke barna,
Piros az orcája,
Karcsú a dereka,
Hej, piros a szája.
Néked, néked adom én,
Néked adom a lányom,
Néked adom én.

19. Keserves (Lament)
Nagy oka van keservemnek,
Bokros bánata szívemnek, jaj …

Jobb lett volna ne születni,
Mint hogy ennyi búval élni.
Búval élem éveimet,
Bánattal az életemet.

Eltelt tőlem minden vígság,
Csillagom nem ragyog immár.
Felsütött a hajnalcsillag,
Nékem soha meg nem virrad.

Nagy oka van keservemnek,
Bokros bánata szívemnek, jaj!

20. Madárdal (Song of the Bird)
– Gyere be, gyere be, gyönyörű kis madár!
Csináltattam néked aranyos kalickát,
Kalickát aranyból, ajtaját ezüstből,
Ajtaját ezüstből, válúját gyémántból.

– Nem szoktam, nem szoktam kalickában lakni,
Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben hálni,
Zöld erdőben hálni, zöld ágakra szállni,
Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.

21. Csujogató (Stamping Feet)
Hej, legény, a táncba,
Itt a leány, szedd ráncba!
Ugrasd, forgasd, mint orsót,
Köszöntsd reá a korsót!
Hej, élet, gyöngyélet,
Ez az élet gyöngyélet!

Sarkantyúd zörögjön,
Fényes patkód dörögjön,
Kezed-lábad mozogjon,
A lejtűre hajoljon!
Hej, élet, gyöngyélet,
Ez az élet gyöngyélet!

Kedve ma kinek nincs,
Annak egy csepp esze sincs;
Üsd össze a bokádat,
Úgy ugrasd a babádat!
Hej, élet, gyöngyélet,
Ez az élet gyöngyélet!

22. Bánat (Sorrow of Love)
Könnyebb a kősziklát
Lágy iszappá tenni,
Mint két eggyes szívnek
Egymástól elválni.

Mert ha két édes szív
Egymástól megválik,
Még az édes méz is
Keserűvé válik.

23. Ne láttalak volna (Had I Never Seen You)
Isten adta volna,
Ne láttalak volna,
Híredet, nevedet
Ne hallottam volna,

Híredet, nevedet
Ne hallottam volna,
Számos esztendőket
Tovább éltem volna!

Sárig arany hajam
Meg nem fakult volna,
Szép két piros orcám
El nem sárgult volna,

Az én kökény szemem
Ki nem sírtam volna,
Az én gyönge szívem,
Meg nem hasadt volna!

24. Elment a madárka (The Songbird's Promise)
Elment a madárka,
Üres a kalicka,
Azt üzente vissza,
Visszajő tavaszra.

Visszajő tavaszra,
Rózsavirágzáskor;
Ha akkorra nem jő,
Búzaaratáskor.

Ha akkorra sem jő,
Szilvaaszaláskor,
Ha még akkor sem jő,
Tudom, többet nem jő.

25. Párnás táncdal (Pillow Dance)
Puszta malomba
Cserfa gerenda,
Rajta sétikál
Bagoly asszonyka.

Utánna sétál
Fehér gerlice:
– Mért sírsz, mért sírsz te
Bagoly asszonyka?

– Hogy is ne sírnék,
Fehér kis gerle:
Honn felejtettem
Záros ládámat,

Benn felejtettem
Gyöngyös pártámat;
Jaj, gyöngyös pártám,
Szép záros ládám!

Puszta malomba
Cserfa gerenda,
Rajta sétikál
Fehér gerlice.

Utánna sétál
Bagoly asszonyka:
– Mért sírsz, mért sírsz te
Fehér gerlice?

– Hogy is ne sírnék,
Bagoly asszonyka:
Honn felejtettem
Rengő bölcsőmet,

Rengő bőlcsőben
Síró gyermeket,
Jaj, rengő bölcsőm,
Síró gyermekem!

26. Kánon (Canon)
Meghalok Csurgóért,
De nem a váráért,
De nem a váráért,
Csak egyik uccáért;

De nem az uccáért,
Csak egyik házáért,
Benne növekedett
Barna karcsú galambomért.

27. Isten veled! (Lover's Farewell)
Isten veled, rózsám, szived vígan éljen,
Semmi szomorúság szivedhez ne férjen,
Semmi szomorúság szivedhez ne férjen,
Bánatnak árnyéka téged elkerüljön!

Szekfű és tulipánt kertedben teremjen,
Gyenge fülemüle ablakodon zengjen,
Gyenge fülemüle ablakodon zengjen,
Szépséged, jóságod az égig felérjen!

Télen hóviharban amennyi hópehely,
Tavasszal a fákon mennyi virágkehely,
Nyárban aratáskor amennyi búzaszem:
Annyi jót kívánok tenéked kedvesem!

Isten veled, rózsám, szived vígan éljen,
Bánatnak árnyéka téged elkerüljön –
Ennyi jót tenéked!


CD 2
Male and Mixed Choruses

Csöndes minden, csöndes;
Hallgatnak a lombok;
Meghalt a nap; – ott a vérfolt
Ahol összeomlott.
Gyász van; mély, sötét gyászt
Ölt a táj magára,
Harmatot sír a mezőnek
Minden szál virága.
És susogják halkan:
„Sohse látjuk többé?
Nem lehet az, hogy éj legyen
Most már mindörökké!”
S várják, visszavárják,
Míg a láthatáron
Fölmerül a hold korongja
Halotthaloványon.
Kísértetes fénytől
Sáppad az ég alja.
Megborzongnak a virágok:
„Visszatért, de – halva!”


Two Rumanian Folksongs
In Rumanian

2. Nu t’e supăra, mireasă
Nu te supăra, mireasă, nu te supăra, mireasă. Dainam şi dainam, şi dainam, şi dainam.
Căi bota pegrindăn casă, căi bota pegrindăn casă. Dainam şi dainam, şi dainam, şi dainam.şi dainam.
Şi cioplităn patru dunge, şi cioplităn patru dunge. Dainam şi dainam, şi dainam, şi dainam.

3. Măi bădiţă prostule
Măi bădiţă prostule, ihai la li lai la, Numbla toate nopţile, ihai la li lai la.
Numbla toate nopţile, ihai la li lai la, Pe la toate porţile, ihai la li lai la.
Că porţile s’ incuiate, ihai la li lai la, Ba nănupţile culcate, ihai la li lai la.

 

 

4. Rég megmondtam, bús gerlice (Little Pigeon, I Have Told You)
Rég megmondtam, bús gerlice,
Ne rakj fészket útszéjire!
Mer az úton sokan járnak,
A fészedből kihajhásznak.

Rakjál fészket a sürübe,
Bánatfának tetejibe;
Aki kérdi ; ezt ki rakta?
Mondjátok; egy árva rakta,

Kinek sem apja, sem anyja,
Sem egy igaz atyjafia.

5. Jaj istenem! kire várok (Hey Now, I've Had Too Much Waiting!)
Jaj istenem! kire várok:
Megyek Budapestre,
ott sétálok a lányokkal
Minden szombat este.

Kipirosítom az arcom,
Magam nagyra tartom ;
Vgy szeretnek meg engem a lányok
Ott a Dunaparton.

6. Ángyomasszony kertje (In my Sister-in-law's Garden)
Ángyomaszszony kerje, kertje,
Nem tom mi van belévetve:
Szederje, bederje,
Kapcsom donom donom deszka,
Kántormenta fodormenta,
Jaj de furcsa nóta, ugyan cifra nóta!.

Csüröm alatt öt roszasztag,
A kertembe hat roszasztag,
Szederje, bederje,
Kapcsom donom donom deszka,
Kántormenta fodormenta,
Jaj de furcsa nóta, ugyan cifra nóta!.

7. Béreslegény, jól megrakd a szekeret (Farmboy, Load the Cart Well)
Béreslegény, jól megrakd a szekeret,
Sarjútüske böködje a tenyered !
Mennél jobban böködi a tenyered
Annál jobban rakd meg a szekeredet.


Slovak Folksongs
In Slovak

8. Ej, posluchajte málo (Ah, Listen Now, My Comrades)
Ej, posluchajte málo
kamar di moji:
Budem vám hovorit'
o mém bojovaní.

Ej, vmestečku Lubline
velká vojna stála,
Slnce sa zatmelo,
krv sa zalievala.

Zalievala ona
naše vernié oči,
Ach, Bože zvysosti,
bud' nám na pomoci!

9. Ked’ ja smutny pojdem (Back To the Fight)
Ked' ja smutny pojdem na tu vojnu,
Ked' ja smutny pojdem na tu vojnu,
Komu ja zanachám moju milú?
Komu ja zanachám moju milú?

Nachám ju ja, nachám kamarátom,
Nachám ju ja, nachám kamarátom,
Počim sa ja z vojny domou vrátim,
Počim sa ja z vojnu dornou vrátim.

10. Kamarádi mojí (War Is In Our Land)
Kamarádi mojí vojna sa nám strojí,
Budeme bojuvat' panu královi;
A ja na t vojnu prdssa it mosím,
Moju najmilejsu opustit mosím.

A ked' preč pojdeme, pomanšrujeme
ze štáci na štáci do Ruskej zeme;
A vtej Ruskej zeme hájik zelený
Tam prepkovia naši odpočivaju.

11. Ej, a ked’ mňa zabiju (Ah, If I Fall in Battle)
Ej, a ked' mňa zabiju,
dobre mňa schovajte,
Ej, na bystrický cinter,
tam mňa pochovajte.

Ej, na bystrický cinter,
nedelako dverí,
Pojde mojá milá,
srce ju zabolí.

„Tu ležia nožicky,
čo k nám chodievali;
Tu ležia ručičky,
co mna obímali.”

12. Ked’ somsiou na vojnu (Time Went On)
Ked' som šiou na vojnu, museu som sa vrátit,
Ked' som šiou na vojnu, museu som sa vrátit,
Museu som sa mojej milej za lásku zaplatit'.
Museu som sa mojej milej za lásku zaplatit'.

„Tu mámil styri sto na hlinenom stole,
Tu mámil styri sto na hlinenom stole,
Zober si to duša moja, to sa šetko tvoje,
Zober si to duša moja, to sa šetko tvoje.”

„A ja ti to neberem, to je šetko málo,
A ja ti to neberem, to je šetko málo,
Ved' si sa namilovau mojho lička darmo,
Ved' si sa ty namilovau, mojho lička darmo.”

„Ked' sa ti to nepači, zober sa, pod' s nami,
Budeš nam tam šaty prat' na tychom Dunaji.”

 

Four Slovak Folksongs
In Slovak

13. Zadala mamka (Wedding Song from Poniky)
Zadala mamka, zadala dcéru
Daleko od sebe,
Zakazala jej, prikázala jej:
Nechod' deéro ku mne!

Ja sa, udelám ptáčkom jarabým,
Poletím k mamičke.
A sadnem sitam na zahradečku,
Na bielu laliju.

Vyjde mamička: čotoza ptáčka,
čo tak smutne spieva?
Ej, hešu, ptačku jaraby,
Nelámaj laliju!

-Ta daly ste mňa za chlapa zlého
Do kaja cudzieho;
Veru mne je zle, mamička milá,
So zlým mužom byti.

14. Na holi, na holi (Song of the Hay-harvesters from Hiadel)
Na holi, na holi,
Na tej ši ročine
Ved' som sa vyspala,
Ako na perine.

Už sme pohrabaly,
Čo budeme robit' ?
S višku do doliny
Budeme sa vodit'.

15. Rada pila, rada jedla (Dancing Song from Medzibrod)
Rada pila, rada jedla
Rada tancovala,
Rada tancovala,
Rada tancovala,

Ani si len tú kytličku
Neobranclovala,
Neobranclovala,
Neobranclovala,

Nedala si štri groše
Ako som ja dala,
Ako som ja dala,
Ako som ja dala,

Žeby si ty tancovala,
A ja žeby stála,
A ja žeby stála,
A ja žeby stála.

16. Gajdujte, gajdence (Dancing song from Poniky)
Gajdujte, gajdence,
Pôjde-me k frajerce!
Ej gajdujte vesele,
Ej, že pôjdeme smele!

Zagajduj gajdoše!
Ešte mám dva groše:
Ej, jedon gajdošovi,
A druhý krčmárovi.

To bola kozička,
Čo predok vodila,
Ej, ale už nebude,
Ej nôžky si zlomila.


Székely Folksongs
In Hungarian

17. Hej de sokszor megbántottál (How Often I've Grieved for You)
Hej, de sokszor megbántottál,
Te gyenge violám,

Túl vagy rózsám, túl vagy
A Málnás erdejin,
De én innet sírok
A bánat mezejin.

Meg akarnám tudni,
Mikor leszen, rózsám,
visszafordulásod?
Akkor lesz, édesem,
Mikor a tüzhelyen
csukros rózsát látok.

Majd ha két szem búzán
húsz kalongya lészen,

Két gerezd szöllõbõl
húsz vider bor leszen.
S ne hidd rózsám, ne hidd,
Mer az sohase lesz,
S a te álnok szüved
Soha enyém nem lesz.

18. Istenem, életem (My God, my Life)
Istenem, életem nem igen gyönyörű,
Két hervadt orcámon folydogál a könyü.
Én is olyan lettem, mint a száraz tolló,
Kinek a virágját leszedte a solló.

Istenem, Istenem, hol leszen halálom?
Erdõn-é vaj mezőn, vaj pedig tengeren?

19. Vékony cérna, kemény mag (Slender Thread, Hard Seed)
Vékony cérna, kemény mag,
Jaj, de kevé' legény vagy!
Fûnek-fának adós vagy,
Egy pénznek ura nem vagy.

Ne bánd édes virágom,
Hogy így élem világom!
Éljed téses nem bánom,
Szívemből azt kévánom.

Félre tőlem búbánat,
Nem élek én több nyárot,
Ha érek es, csak hármot,
Nem rakok én kõvárot.

20. Kilyénfalvi középtizbe (Girls are Gathering in Kilyénfalva)
Kilyénfalvi középtizbe
Lányok vannak összegyûlve,
Úgy nevezik: leányfonó,
Odamenni de nagyon jó.

Látod rózsám, látod méges,
Hozzád jöttem, ha későn es,
Eljöhetek minden este,
Mer nem lakom olyan messze.

21. Vékony cérna, kemény mag (Slender Thread, Hard Seed)
Vékony cérna, kemény mag,
Jaj, de kevé' legény vagy!
Fûnek-fának adós vagy,
Egy pénznek ura nem vagy.

22. Járjad pap a táncot (Do a Dance, Priest)
Járjad pap a táncot,
Adok száz forintot.
Nem járom, nem tudom,
Nem illik, nem szabad
Papnak táncot járni.

Járjad pap a táncot
Szép hat ökröt adok
Nem járom, nem tudom,
Nem illik, nem szabad
Papnak táncot járni.

Járjad pap a táncot
Szép menyecskét adok.
Járom is, tudom is,
Illik is, szabad is
Papnak táncot járni.


Elmúlt időkből (From Olden Times)
In Hungarian

23. Nincs boldogtalanabb (No One Is More Unhappy Than The Peasant)
Nincs boldogtalanabb a parasztembernél,
Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél.
Soha nyugta nincsen,
Éjjel nappal készen
A talpán kell állni.
Nincs boldogtalanabb a parasztembernél,
Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél!

Cifrasággal teljes rongyos szűrdolmánya,
Alig van szegénynek felvennivalója;
Egy kevés kenyérrel,
Egy kevés hagymával
Meg kell elégedni.
Nincs boldogtalanabb a parasztembernél,
Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél!

Egész nap fáradoz, de másért dolgozik,
A sok dézsmát szedik, meg sem is köszönik;
Ha pedig vétkezik,
A tömlöcbe teszik,
Hol sem eszik, iszik.
Nincs boldogtalanabb a parasztembernél,
Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél!

Bíró az adóért, pap, mester stóláért,
Boltos és kocsmáros portékák áráért
Zaklatják untalan,
Mentsége hasztalan,
Míg lelnek benne vért.
Nincs boldogtalanabb a parasztembernél,
Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél!

24. Egy, kettő, három, négy (One, Two, Three, Four)
Egy, kettő, három, négy ¬
Hát te pajtás hová mégy?
Elmegyek én pipáér.
Gyere vissza, gyere hát,
Adok neked egy marék gesztenyét,
Vegyél rajta condrát,
Takard bele Jutkát,
Jutka érte bort ád.
Bort adok kocsisnak,
Kocsis nekem trágyát ád.
Trágyát adom földemnek,
Füldem nekem búzát ád.
Búzát adom molnárnak,
Molnár nekem lisztet ád,
Lisztet adom nénémnek,
Néném nekem cipót ád,
Cipót adok úrnak,
Úr érte: botot ád!
Gesztenyéért mit?
Gesztenyéért condrát,
Condráért jó bort,
Jó borért trágyát,
Trágyáért búzát,
Búzáért lisztet,
Lisztért cipót,
Cipóért: botot
Kapok érte, kapok én botot ...

Mégis élet az élet,
Csak azért is gyöngyélet az élet!

25. Nincs szerencsésebb (No One Is Happier Than The Peasant)
Nincsen szerencsésebb a parasztembernél,
Mert boldogabb sorsa minden mesterségnél.
A paraszt: urakat tartja, a papokat,
Tartja katonákat és a koldusokat.

Nincsen szerencsésebb a parasztembernél...

Ha paraszt nem volna, kenyerünk sem volna,
Ha ő nem szántana, mindnyájunk koplalna.
Római császárok az ekét felvették,
Császárságuk előtt azt nagyra becsülték.

Nincsen szerencsésebb a parasztembernél,
Mert boldogabb sorsa minden mesterségnél...

Jó reggel a szántó ekéjét forgatja,
Fúr, farag, vasait földnek igazítja;
Reménységgel, gonddal földeit megszántja,
Megérett búzáját örömmel aratja.
Nincsen szerencsésebb a parasztembernél...

Mindenét a paraszt egymaga készíti,
Szerszámait, házát, ruháját díszíti,
Muzsikát és nótát nem is könyvből tudja,
Nincs neki szüksége városi lim-lomra
Nincsen nagyobb mester a parasztembernél,
Nincs is szebb élet a parasztemberénél!


Four Hungarian Folksongs
In Hungarian

26. A rab (The Prisoner)
Elhvervadt cidrusfa
A magos hegytetőn
Én is elhervadtam
A börtön fenekén.

Kilenc fontos vasat
Hetet elszaggattam
A nyolcadikat is
Jól elvásítottam.

Anyám, édesanyám,
Menj el az urakhoz
Kérjed levelemet,
Szabad életemet!

Anyám, édesanyám,
Mit mondtak az urak?
Azt mondták az urak,
Hogy felakasztanak!

27. A bújdosó (The Wanderer)
Ideje bujdosásimnak,
Eljött már utazásimnak,
Sok okai vadnak annak
Az én elbujdosásimnak.

Ződ az útnak a két szélje
De bánatos a közepe
De bánatos a közepe
Masérodzom búval benne.

Fejem fölött az nagy felhő
De nem abból hull az eső
A két szemem sűrű felhő
Mind onnét csurog az eső.

Isten veled jó pajtásim,
Barátim s felekezetim
Akik vélem jót tettetek,
Isten fizesse meg nektek!

28. Az eladó lány (Finding a Husband)
Adj el, anyám, adj el, mer itthagylak!
Ne hagyj itten lányom, férjhez adlak
Tyuh, hadd halljam, hogy kinek ad kend?
Hadd halljam, hogy kinek ád kend?

Odaadlak lányom egy kanásznak.
Odaadsz-e, anyám, egy kanásznak?
Tyuh, nem kell nékem az a kanász,
Az a fényes tükrös baltás!

Odaadlak, lányom egy drótosnak.
Odaadsz-e, anyám egy drótosnak?
Tyuh, nem kell nékem az a drótos,
Mert a haja igen kócos.

Odaadlak lányom egy zsidónak.
Odaasz-e, anyám, egy zsidónak?
Tyuh, nem kell nékem az a zsidó,
Mer az uccán végig sipó.

Odaadlak, lányom, egy juhásznak.
Odaadsz hát, anyám, egy juhásznak?
Tyuh, az kell nékem asszony őrző,
Az a szép asszony nevelő.

29. Dal (Love Song)
Sarjut eszik az ökröm
Ha jól lakik, bekötöm,
Úgy menyek a babámhoz,
Tudom elvár magához.

Lefeküdtem, csak alig,
Nem egészen a falig,
Jól meg ölelj engemet,
Le ne essem mellőled.

Dunyhám, párnám de hajlik,
Bejjebb, babám, a falig,
Öleljük egymást hajnalig.
Amíg anyánk aluszik.

Az én lovam Szajkó,
Magam pedig Jankó
Mind a négy lábáról
Leesett a patkó.

Csak egy maradt rajta
S az is kotvog rajta;
Kovács jó barátom
Igazítson rajta.

Sarjut eszik az ökröm ... (stb.)


Négy régi magyar népdal (Four Old Hungarian Folksongs)
In Hungarian

30. Rég megmondtam, bús gerlice (Little pigeon, I have told you)
Rég megmondtam, bús gerlice,
Ne rakj fészket útszéjire!
Mer az úton sokan járnak,
A fészedből kihajhásznak.

Rakjál fészket a sürübe,
Bánatfának tetejibe;
Aki kérdi ; ezt ki rakta?
Mondjátok; egy árva rakta,

Kinek sem apja, sem anyja,
Sem egy igaz atyjafia.

31. Jaj istenem! kire várok (Hey Now, I've Had Too Much Waiting!)
Jaj istenem! kire várok:
Megyek Budapestre,
ott sétálok a lányokkal
Minden szombat este.

Kipirosítom az arcom,
Magam nagyra tartom ;
Vgy szeretnek meg engem a lányok
Ott a Dunaparton.

32. Ángyomasszony kertje (In my Sister-in-law's Garden)
Ángyomaszszony kerje, kertje,
Nem tom mi van belévetve:
Szederje, bederje,
Kapcsom donom donom deszka,
Kántormenta fodormenta,
Jaj de furcsa nóta, ugyan cifra nóta!.

Csüröm alatt öt roszasztag,
A kertembe hat roszasztag,
Szederje, bederje,
Kapcsom donom donom deszka,
Kántormenta fodormenta,
Jaj de furcsa nóta, ugyan cifra nóta!.

33. Béreslegény, jól megrakd a szekeret (Farmboy, Load the Cart Well)
Béreslegény, jól megrakd a szekeret,
Sarjútüske böködje a tenyered !
Mennél jobban böködi a tenyered
Annál jobban rakd meg a szekeredet.

 

Slovak Folksongs (1917, version with Hungarian text)
In Hungarian

34. Hej, kedves jó pajtásim (Ah, Listen Now, My Comrades)
Hej, kedves jó pajtásim,
Ide figyeljetek,
Sok keserves harcom
Elmesélem nektek.

Hej, Lublin városában
Szörnyû nagy harc támadt,
A nap elsötétült,
A víz vértõl áradt.

Piros vér öntözte
Hûséges szemünket,
Mennybéli Úristen
Segíts meg bennünket!

35. Ha a háborúba kell indulnom (Back To the Fight)
Ha a háborúba kell indulnom,
Ha a háborúba kell indulnom,
Az én kis angyalom kire bízom?
Az én kis angyalom kire bízom?

Majd a jó pajtásom az vigyáz rá,
Majd a jó pajtásom az vigyáz rá,
Ameddig nem térek vissza hozzá.
Ameddig nem térek vissza hozzá.

36. Gyerünk pajtás (War Is In Our Land)
Gyerünk pajtás, gyerünk, háborúba megyünk,
Azt mondta a király: katonák leszünk;
Bizony itt kell hagynom az én galambom,
Nagy-Oroszországba el kell indulnom.

Ha majd elindultunk, ha elmasíroztunk,
Nagy-Oroszországnak földjére jutunk
Nagy-Oroszországban zöldek a mezõk:
Hej, a mi õseink, ott pihennek õk.

37. Hej, hogyha majd elesem (Ah, If I Fall In Battle)
Hej, hogyha majd elesem,
Zólyomba vigyetek,
Hej, gyászos temetõbe,
Oda temessetek.

Hej, gyászos temetõbe,
A kapuhoz közel,
Ha kijön a rózsám,
Hadd sirasson majd el.

,,Ki hozzánk annyit járt,
Most a föld takarja;
Ki annyiszor ölelt,
Itt porlad a karja."

38. Csatába indultam (Time Went On)
Csatába indultam, s vissza kellett mennem,
Csatába indultam, s vissza kellett mennem,
Megfizetni a rózsámnak, hogy szeretett engem,
Megfizetni a rózsámnak, hogy szeretett engem.

,,Itt van rózsám száz forint, tegyed a zsebedbe,
Itt van rózsám száz forint, tegyed a zsebedbe,
Ha elmegyek a csatába, jussak az eszedbe,
Ha elmegyek a csatába, jussak az eszedbe!"

,,Mit ér nékem a pénzed, a pénz nékem semmi,
Mit ér nékem a pénzed, a pénz nékem semmi,
Ölelésem nem tudod nékem megfizetni,
Ölelésem nem tudod nékem megfizetni."

,,Ha nem kell a pénz neked, gyere akkor vélem,
Ruhát fogsz majd mosni rám a Duna vizében"


Four Slovak Folksongs (1917, version with Hungarian text)
In Hungarian

39. Lakodalmas (Wedding Song from Poniky)
Lányát az anya férjhez úgy adta
Idegen országba,
Megmondta neki, meghagyta neki:
Többé ne is lássa.

Átváltozom én rigómadárrá,
Anyámhoz úgy szállok,
Kertjébe ülök egy rózsatőre,
Reája úgy várok.

Az anyja kinéz: -Furcsa egy madár,
Be nagyon búsan szól;
Szállj le, csak hess, hess, te rigómadár
En rózsabokromról.

Rossz férjhez adtál, jó anyám, engem
Idegen országba;
Nehéz a sora hej, bizony annak,
Kinek rossz a párja!

40. Szénagyűjtéskor énekelt dal (Song of the Hay-harvesters from Hiadel)
Havasi legelőn,
Virágos nagy mezőn
Olyan jót aludtam,
Az ágyban sem jobban.

Boglyában a széna,
Nincsen több dolgunk ma,
Gyerünk le, gyerünk le
A hegyről a völgybe.

41. Táncdal (Dancing Song from Medzibrod)
Enni, inni van csak kedved
S elmenni a táncba,
Elmenni a táncba,
Elmenni a táncba.

Bezzeg nem volt soha kedved
Szoknyaráncoláshoz,
Szoknyaráncoláshoz,
Szoknyaráncoláshoz.

A négy garast a dudásnak
Azt is én fizettem,
Azt is én fizettem,
Azt is én fizettem.

S te táncoltál, én csak álltam,
Senkise hítt engem,
Senkise hítt engem,
Senkise hítt engem.

42. Táncdal (Dancing song from Poniky)
Szóljon a duda már,
Táncra vár minden pár,
Vígan szóljon, ügyesen,
Talp alá való legyen!

Fújd csak még vígabban,
Még két garasom van:
A kocsmáros egyet kap,
Dudásnak is egy marad.

Míg élt, kecske volt ez,
Jaj be táncos, kényes;
Nem járja már a táncát,
Kettétörték a lábát.