Angolul „eredetinek” nevezik a jazzben a saját szerzeményeket, megkülönböztetésül a standardektől. Holott erre a műfajra az a különösképpen jellemző, hogy egy örökzöld előadása annál értékesebb, minél inkább eredeti előadását halljuk. Vagyis a többi művészeti ághoz képest is kitüntetett fontossága van az eredetiségnek. De eredeti és eredeti között nagy különbségek vannak. Perico és Kálmán, na és persze Matyi és Marc, sok egyéb vonásuk mellett abban is hasonlítanak, hogy a kézjegyük nemcsak a hangszeres játékukon van ott, hanem az eredeti kompozíciókon is.

A lemez felvétele alkalmából adott koncertjükön (Jazzforum Budapest, Művészetek Palotája, 2010 szeptember) kvízjátékot játszottam a barátommal, és azt próbáltuk eltalálni, melyik témát melyik zenekari tag írta. Elég jó aránnyal mondtuk be a szerzőket. Persze, segítettek a nemzeti jegyek, amelyek itt-ott felbukkannak, hiszen a Hungarian Sketches No. 2 című Oláh-darab például a magyar népzenéhez való bartóki viszonyulást mutatja. Csakhogy a két ibériai, flamencót idéző tapssal rak fel egy olyan réteget erre a hangképre, amely az emlegetett eredetiség színeivel festi át a „vázlatot”. De van olyan darab is, amellyel a két előtérben álló muzsikus és a velük teljes összhangban lévő társaik előzékenyen sietnek a másik „utcájába”, a Zenei Unió belső határain járnak-kelnek.

Honnan ez a zsigerig azonos belső rezgés, ez a lelki-szellemi rokonság, amikor a két ország zenei hagyománya kevés ponton találkozik, jazzben pedig csak elvétve került eddig kapcsolatba egymással? Kálmán egyszer Barcelonába készült. Barátja és zenésztársa, Tim Ries szaxofonos, a Rolling Stones újabb lemezeinek fontos közreműködője lelkére kötötte, hogy ha már ott van, keresse meg Marc Miralta dobost, mert csodálatos zenész. Még egy-egy emailben is felhívta egymásra a figyelmüket. Megismerkedtek, majd Kálmán meghívta Pestre Miraltát. Ugyanerre Marc is úgy emlékezik vissza, hogy azonnal közös hullámhosszra kerültek. Amikor megkapta a budapesti meghívást, gondolkodás nélkül mondott igent.

Kálmán kezdettől fogva tudta, hogy Szandai Mátyásra, a legkeresettebb fiatal magyar bőgősre szeretné a bőgőszólamot bízni, vele az Oláh Kálmán Szextettben, az egyik legmagasabb szinten hangszerelt formációjában játszanak régóta együtt.

A Budapest Jazz Clubban és a Gödörben léptek fel sikerrel trióban, amelynek nyilvánvaló folytatása volt, hogy Marc volt a házigazda egy barcelonai klubban (La Traska Truska – Molins de Rei). Ide a közös, lehetőleg lemezt is eredményező repertoár kidolgozása érdekében meghívták Perico Sambeat szaxofonost. Sambeat ezt megelőzően már játszott saját kvartettjével a MOL Budapest Jazzfesztiválon (később Jazzforum Budapest). Az itt kapott BMC lemezek közül különösen tetszett neki a Szakcsi Generation című különlegesség, amelyen négy zongoristát ismert meg: Szakcsi Lakatos Béla és három „fia”, azaz két vér szerinti fia; Béla Jr és Róbert, valamint az unokaöcs Oláh Kálmán zongorázik, John Patitucci és Jack DeJohnette társaságában. Amikor befutott a felkérés, szívesen mondott igent, örült, hogy a „családtagok” közül játszhat valakivel, de utólag elmondta, hogy még így is elcsodálkozott társai odaadó hozzáállásán és elbűvölő muzikalitásán.

A betetőzés azóta mindkét országban lezajlott: a kvartett előbb ezt a lemezt hozta létre, melynek anyagát a Jazzforum Budapesten mutatta be, majd Valenciában és Albacete-ben a projektet kezdettől fogva támogató ContraBaix szervezésében adott koncertet tavaly novemberben.

A közös nyelv persze a kortárs mainstream talaján jött létre, de a kompozíciók tematikai és hangulati változatossága túlmutat ezeken a kereteken. Egész kavalkádja a szellemes megoldásoknak, ahogy Perico kidolgozza Mátyás Azúr-vízióját, vagy ahogy Kálmán akkordjai felvillanyozzák a már eleve izgalmas témát Perico Paradicsomi városában, vagy ahogy szinte kánonban lépnek be mindhárman Marc hívogató, éneklő bevezetőjére (Addaia). Folytathatnánk azzal, hogy Perico hangszínében is az emlékezés lényegét ragadja meg, amikor Kálmánnak édesanyja emlékére papírra vetett gondolatait szólaltatja meg, vagy ahogy Mátyás bőgője lüktetést ad a menorcai helyekre utaló számoknak.

Ők négyen újra összerakták a földrészeket, legalább egy időre helyreállították a világrészek egységét.

Zipernovszky Kornél


pericosambeat.com
marcmiralta.com
produccionscontrabaix.com

contact booking: booking@contrabaix.com

 

Külön köszönet Palotai Csabának