Amikor találkoztunk Leïla Martiallal, hogy beszéljünk az új albumról és ihletet merítsek a kísérőszöveghez, az énekesnő még nem volt biztos a művek sorrendjét illetően. Felvetette, hogy tegyek erre én javaslatot. Kissé zavarba ejtett a kérés, így arra gondoltam, hogy a digitális lejátszás lehetőségeit kihasználva arra fogom bátorítani a hallgatót, hogy a számokból saját listát állítson össze, amit akár minden lejátszáskor módosíthat – hiszen az énekesnő és Valentin Ceccaldi csellista zenéjéből áradó sokoldalú, kontrasztos kreativitás mindenfajta kombinációban jól érvényesül. Később a csellistával is beszéltem telefonon, aki elmondta, hogy szerencsésnek érzi magát hangszerválasztásával, hiszen a vonós hangszerek találkozási pontot jelentenek különböző zenei kultúrák – a jazz, a klasszikus, és a világ minden tájáról származó tradicionális zenék – között. A cselló technikailag képes mindent megvalósítani, a szigorú ritmikai képletektől, a basso continuon vagy a walking bass gitárszerű pizzicato akkordbontásain át egészen a lírai szárnyalásokig.
Az énekesnő és a csellista is a 2020-as években tűnt fel a jazz és improvizatív zene színpadán, egy olyan pillanatban, amikor ezek a kategóriák veszítettek jelentőségükből, és már csak ahhoz szükségesek, hogy megkülönböztessük őket a hagyományok súlya vagy a kereskedelmi igények által meghatározott műfajoktól. A 20. századi jazz-zenészek generációi egyre szabadabban bántak az improvizációval, lehetőséget teremtve a 21. század művészeinek a zenei műfajok, földrajzi régiók és zenetörténeti korok közötti teljes átjárásra.
Leïla Martial operaénekes anya és oboaművész apa mellett nőtt fel. A jazzel marciaci iskolaévei alatt találkozott (ez a város ad otthont a híres Jazz in Marciac fesztiválnak), majd improvizációs készségét konzervatóriumi tanulmányai során tökéletesítette. Megismerkedett a színház és a cirkusz világával is, valamint olyan különleges énektechnikákkal, melyeket az eszkimók, pigmeusok és cigányok népzenéjének hallgatása során fedezett fel.
Valentin Ceccaldi testvérével, Théóval együtt apjuk, Serge Ceccaldi által Orléans-ban alapított iskolában tanult, ahol a cél a minden esztétikai kategórián túlmutató, nagybetűs Zene megismerése volt. Ezt követően megalakította a Tricollectif nevű, nehezen kategorizálható, művészi horizontját folyamatosan tágító kollektívát. 2012 decemberében, amikor Leïla meghívást kapott, hogy duóban fellépjen az Olympia koncertteremben a TSF Jazz rádió éves gáláján, magától értetődően jött az ötlet, hogy Valentin Ceccaldit kéri fel a Billie Holiday és utolsó zongoristája, Mal Waldron által közösen írt, Left Alone című dal feldolgozására. A célt részben Kundera inspirálta, aki az Elárult  testamentumok című könyvében Sztravinszkij kapcsán azt írta: „egy régi mű játékos átírása ... kapcsolatot teremt a korok között.” (Réz Pál fordítása)
Együttműködésük tartós volt, de szünetekkel szabdalt; végül a Covid időszaka adott alkalmat arra, hogy újra a Leïla Martial belső világát alkotó dalok repertoárjára koncentráljanak. Ennek a repertoárnak a nyitódarabja a Le Petit Bois de Saint-Amand, melynek könnyed dallamvezetése és gyermekmondókákra emlékeztető szövege éles ellentétben áll a lemez központi darabjával, az Ève au jardin des délices-szel (Éva a gyönyörök kertjében), amely nem más, mint a Nő sorsáról elmélkedő feminista kiáltvány.
A kontraszt csak látszólagos: az énekesnő Barbara által jegyzett gyermekvers valójában utazás az életen keresztül, az első bújócskáktól egészen a sírig. Drámaibb formában, de tulajdonképpen ugyanerről van szó az ezt követő hosszú műben: az énekhanggal történő játszadozás Hieronymus Bosch híres Gyönyörök kertjének jeleneteit idézi – amely egy másik művészeti ág bibliai ala pokon nyugvó kifejezési formája az emberi létezés stációinak megjelenítésére.
Az ezután következő számok mintegy uszályként lebegnek a nagyívű freskó után, különböző irányokat véve, olyan nagyszerű dallamokkal, amelyek megmozgatták Leïla Martial képzeletet (Manuel de Fallától az Asturiana, Gabriel Faurétól az Au Bord de l’eau és Henry Purcelltől a Cold Song). Valentin Ceccaldi ezek eredeti zenei anyagát átszűri, átformálja, és ki is egészíti a réunioni énekestől, Alain Péterstől a „lakatlan szigetre” kölcsönvett dallammal (Mangé Pou le Coeur), melyre zenésztársa új szöveget írt (Mon Frère).
Súlyosság és könnyedség, kecsesség és pimaszság, írásbeliség és szájhagyomány, világos dallamív és absztrakt hangzások, megkomponált és improvizált zenei anyag, valóságos és képzeletbeli nyelvek, hangfoszlányok és tiszta megszólalások – Leïla Martialnál ezek mind egymás mellett léteznek, akárcsak zenésztársánál, Valentin Ceccaldinál. Okosan és szeretettel teszik magukévá korábbi korok vagy a világ más tájainak műveit, nyelveit, zenei technikáit, melyeket az archiválás, a kommunikációs technikák és a távolságok megszűnése megismerhetővé tesznek a mai kor számára. Mindketten a lét ellentétes vetületei – tragikus és komikus, vonzódás és lázadás, öröm és fájdalom, gyengédség és erőszak – között kifeszített kötélen egyensúlyoznak, amit a Gyönyörök kertje is lefest, utolsó esélyt adva ennek a félelmektől átitatott 21. századnak a kegyelemre.

Franck Bergerot
Fordítás: Galloman Fordító- és Tolmácsiroda


Szövegek: 

Eve au jardin des délices
(Leïla Martial)

L’appel
(0:00 - 3:12)

Ce matin
Brumeux et lointain
Résonne l’appel des âmes rebelles

Amoureux
Seuls en leur jardin
Les fruits du plaisir à portée de main

Libres

La vie
(3:12 - 5:28)

Qui d’entre les deux a trouvé la pomme
Qui l’a reniflée l’a sortie de son lit
Qui l’a vue
A traversé le jardin cul nu
Dansant sur un pied tandis que le soleil brûlait
les restes de liberté
Qui savait si le fruit était mûr ou pourri
A les voir pâlir on comprend que la loi a déjà été
votée par papa un soir de prune
On se la colle avec Pierre et Paul
Désolés on n’avait pas pensé à t’inviter
Eve en émoi, soulève toi, relève le combat
Abandonne papa ne t’en fais pas

Il a sûrement besoin de vacances
Il n’a pas vraiment voulu ça
Prom’nons nous dans les bois
pendant que le loup n’y est pas !

Ave Maria Gratia Plena…

« Et dieu dit à la femme : J’augmenterai la
souffrance de tes grossesses, tu enfanteras dans
la douleur et tes désirs te porteront vers ton mari
mais il dominera sur toi. » ( Genèse 3:16 )

« Je ne permets pas à la femme d’enseigner ni
d’user d’autorité sur l’homme, elle doit demeurer
dans le silence. » ( Timothée 2:12 )

Quel est donc ce jour nouveau qui s’allume
Cette nouvelle terre qui n’abrite plus d’Adam
sectaire
Où l’on goute enfin la sève qu’Eve gardait en son
sein vieux de 1000 ans
Que foutait Dieu pendant ce temps ?

1 2 3 soleil aujourd’hui je choisis
Mon miroir mon beau miroir dis moi qui je suis
La lune a changé de visage et soudain je revois
les chemins endormis
Disparue au creux des reins la marque du temps
Combien de prières étouffées dans les mamelles
du destin
L’hirondelle envole toi
Ouvre les ailes ouvre la voix

L’esprit-Sein
(5:28 - 14:50)

Toi ma soeur
Ta voix résonne encore
Dans les jardins
Dans chaque fleur

Eve lève toi et danse avec la vie

Mon amie
Ma soeur
Je n’oublie rien de ton combat
Pour chaque fleur

Mon frère
(Leïla Martial)

Comme si c’était hier la joie en bandoulière
On va sur les chemins
Rien de mieux à faire que jardiner la terre
et voir grandir l’frangin
Un jour lâcher le sein de la mère nourricière

Oh il est où le vent oh il est où mon frère
Oh il va de l’avant seul il fuit la misère

Hey toi le frangin parti un beau matin
sur les routes en hiver,
Viens près de ta soeur souffler quelques bougies
qui brûlent encore pour toi
Dans le creux de son coeur
Dans les plis de sa voix

Oh il est où le vent oh il est où mon frère
Oh il va de l’avant seul il fuit la misère

Je sais qu’c’est pas l’sang qui fait de nous
des frères mais le chant de la terre
Oui mais moi je suis un oiseau de fratrie
Qui cherchera toujours son frangin dans la cour
pour lui passer l’ballon

Oh il est où le vent oh il est où mon frère
Oh il va de l’avant seul il fuit la misère

Je sais que des frères
Il en sort tous les jours du ventre de la terre
Oui mais toi Hugo, j’ai senti dans mes mains
les batt’ments de ton coeur
Et dès la première heure t’as fait battre le mien

Oh il est où le vent oh il est où mon frère
Oh il va de l’avant seul il fuit la misère

Bien au delà des mers c’est toi mon petit frère
Qui fait battre mon coeur
Moi qui ne suis pas mère j’ai connu le bonheur
De t’avoir comme frère