A zenéről és Európáról gondolkodva kollektív emlékezetünk egy zugából előhívhatjuk Charpentier Te Deum című szimfonikus darabját, – ami az Eurovíziós Dalfesztivál himnusza is –, harsogó erővel előadva. Hagyjuk most a rézfúvósokat és a zajongást, és hallgassuk meg egy másik Európa zümmögését. Azét, amelyik türelmesen, eltökélten és tapintatosan virágzik ki. Reményeink szerint ez ma is lehetséges. Tekintsünk rá a Garden Of Silences Európájára, amelyet Clément Janinet álmodott meg a norvég trombitás Arve Henriksen, a harmonikás Ambre Vuillermoz és a német nagybőgős Robert Lucaciu társaságában. Janinet, a francia színtér hiperaktív alakja, akire nagy hatással volt az amerikai repetitív zene, Ornette Coleman free jazz-e, valamint az európai és afrikai folk. Így minden projektje az összefonódások és a kollázsok iránti vonzódásának nyomát viseli. Az albumon szereplő darabok esetében először barokk dallamokat ír át, majd elemzi, felbontja és elkülöníti a játékmódokat, a ritmusokat, mielőtt saját szerzésű részeket ad hozzájuk. Ezután kvartetthangzásokkal, textúrákkal és improvizációval kísérletezett, hogy kidolgozza a végső verziókat, hogy azok a lemezen hallható folyékony és koherens formákat öltsék magukra. Clément Janinet, aki rajong a világ számos régiójából (Brazília északkeleti része, Kamerun, Száhel, Maghreb) eredő hegedűjátékokért, úgy kezeli hangszerét, mint ahogy mások a spárgába vetik magukat: nyers energiával, a táncolható és a lehetségesnek tartott között egyensúlyozva. A Garden Of Silences című albummal Janinet néhány korábbi projektje, például az Ornette Under the Repetitive Skies vagy a La Litanie des Cimes esztétikáját folytatja, így ezt más kultúrákból és más zenei világokból választott zenészekre bízza.
A címek is erről tanúskodnak: Transformations, Repetitive Cantum, 3rd Meditation.
A hegedű párbeszédet folytat a trombitával, a harmonika a nagybőgővel, együttesen felszabadulva a repertoár korlátai alól. Buxtehude és John Dowland vitatkoznak a nyckelharpával (hagyományos svéd hegedű); Cavalieri párbeszédet folytat a szabad, heves és mikrotonális improvizációval; a szájhagyományban élő néptáncok és népdalok pedig szembeszállnak a kortárs kamarazenével. De ezek a konfrontációk – és ez 2025-ös Európában nagyon értékes dolog – békés, átmeneti jellegűek, és egyesítő csend jellemzi őket.
A Garden Of Silences című albummal Clément Janinet tovább ápolja azokat a különbségeket, amelyek zenéjének táplálói, és ’kertjét’ tiszta, érzéki és finom hangzással töltik meg. Szelíd és rejtett: így hatott mindez Clémentre, eleganciája a gondosan és türelmesen kidolgozott részletek pontosságában rejlik. Felsejlő emlékű a megrázkódtatás, amelyet egy másik kvartett lemezének, a Charms of a Night Sky-nak a meghallgatása okozott, amit 1998-ban Dave Douglas trombitás vett fel a Winter & Winter kiadó számára. Clément még diákként hallgatta ezt a lemezt, és még most is inspirálja, hogy annakhangszerelése és a Garden kvartettje között hidakat képezzen: „Imádom ezt a hangszerkészletet, amely a norvég jazzben is megtalálható. Azt akartam, hogy ezeket a színeket kiegészítse egy szabad dimenzió, a barokk elemek és a francia népzene dallamai.” Az anyag látszólagos egyszerűsége és az improvizáció lehetővé teszi, hogy a Garden minden egyes zenésze sokat beleadjon magából, és ürügyül szolgáljon a közös zenealkotáshoz. A hegedűs így több zenei utalást rétegez egymásra, kibontja a csend körüli képzeteket, és ezt az egészet aztán rábízza a zenészekre.
Kezdjük azzal, aki ülve zenél. Robert Lucaciu-ról, a kvartett nagybőgőséről mondja Janinet: „Nagyon szerettem volna, ha a nagybőgőn úgy játsszanak, ahogy csak ő tud, páratlan pontossággal.” A zenészcsaládba született Lucaciu csellóval kezdte tanulmányait. A lipcsei Felix Mendelssohn Bartholdy Egyetemen, majd a lipcsei és a drezdai Zeneakadémián tanult. Hallhatjuk a vezetése alatt álló Castravez együttesben Angelika Niescier, Bill Elgart és Eva Klesse oldalán; valamint a szaxofonos Daniel Erdmann mellett, aki 2024-ben a francia-német Thérapie de couple szextettbe hívta meg. Lucaciu olyan díjakat nyert, mint a Leipzig Young Talent Jazz Prize, a Young Munich Jazz Prize és az Echo Jazz 2015-ös év felfedezettje. 2023-ban elnyerte a „Kathrin Lemke Ösztöndíjat fiatal jazz improvizátorok számára”. 
A Garden programjának nagy részét a lejegyzett barokk zene ihlette. Ambre Vuillermoz különleges látásmóddal rendelkezik, és a kvartett számára szükséges líraiságra is fogékony. A harmonikás a Würzburgi Főiskolán, majd a Párizsi Nemzeti Zene- és Táncművészeti Főiskolán tanult, ahol 2021-ben szerzett diplomát. A Boulogne Billancourt Kortárs Interpretációs Verseny győztese és az Arrasate Nemzetközi Verseny döntőse. Ambre rendszeresen vendégszerepel olyan neves európai zenekarokban, mint az Ensemble Intercontemporain, a Budapesti Fesztiválzenekar, vagy az SWR Baden Baden Freiburg. Számos együttest alapított, különféle esztétikai megközelítéssel: repertoárja kamarazenét, operát, jazzt és világzenét is magába foglal. Különösen kedveli a 18. századi csembalózenét, amelynek mérföldkőnek számító műveit (Bachtól, Scarlattitól) szívesen játssza. 
Arve Henriksen 10 éves korában ismerkedett meg a jazzel, amikor egy fúvószenekarban New Orleans-i muzsikát játszott, majd csatlakozott egy big bandhez. A Trondheim Konzervatóriumban tanult, ahol megismerkedett Christian Wallumrøddal és Trygve Seimmel, akikkel később is gyakran együttműködött. A Masqualero együttes, amelynek tagjai Jon Balke, Jon Christensen, Arild Andersen és Nils Petter Molvaer voltak, lehetővé tette számára, hogy megértse, hogyan lehet ötvözni a modernitást és a hagyományt, hogyan lehet népi, klasszikus és akár ázsiai elemeket is beépíteni zenéjébe. Hatással van rá Jan Garbarek, valamint Jon Hassell, Nils Petter Molvaer elektronikus zenéje és Miles Davis elektromos korszaka. A természetihez közel álló trombitás a shakuhachi, egy japán fafúvós hangszer hangjához hasonló jellegzetes hangzásáról ismert, ugyanakkor az 1997-ben alapított Supersilent csoport elektronikus megszólalását is sajátjának érzi. Clément Janinetet elsősorban Arve játékstílusa és zenélési attitűdje késztette arra, hogy meghívja: „Teljesen lenyűgözött nagyterű éteri hangzása. Kiváló improvizátor. Hihetetlen élmény egy méterre állni mellette és hallgatni, amit hangzásban és zenében létrehoz.” Időtlen, kiáradó és virágzó. Manapság az Ókontinensen ez elengedhetetlen.

Guillaume Malvoisin