Vincent Courtois – Colin Vallon A Simple Fall
A francia csellista Vincent Courtois és a svájci zongorista Colin Vallon egyformán hajlanak a lírai dallamok és az absztrakt improvizáció vegyítésére. Debütáló albumuk koncepciójára döntően hatott egy családi tragédia, amelyből maga a címadó szám (A Simple Fall) is született. Az album hangvételét ugyanakkor mégsem a gyász sötétsége, hanem a transzcendens szépség és az azon át-átsejlő melankólia határozza meg. Courtois és Vallon megközelítése a cselló-zongora duó – elsősorban klasszikus zenei – hagyományát írja tovább, és egyedi zenekari dimenzióval ruházza fel ezt a bensőséges kamaraformációt: a cselló hol ütő-, hol harmónia-, hol dallamhangszer szerepét tölti be, a zongora pedig egyaránt képes akár üveghárfává, zenedobozzá vagy viola da gambává alakulni. A végeredmény egy olyan zenei anyag, amely kaleidoszkópszerűségével hidat képez a klasszikus zene, a kortárs zene és a jazz között, és minduntalan átjárja az improvizációban rejlő szabadesés érzete.
Vincent Courtois az elmúlt években négy lemezt rögzített a BMC Records számára: Les Démons de Tosca (2019), az Aki Takase nevével fémjelzett Carmen Rhapsody (2023), a Daniel Erdmann-nal és Robin Finckerrel közös Nothing Else, illetve a Sanne Rambags és Julian Sartorius társaságában felvett Twigs (2023). A csellista szerepel a Daniel Erdmann vezette Thérapie de Couple szextett albumán is, amelynek megjelenése 2026 elején várható.
Colin Vallon saját triójával az ECM Recordsnál rögzített albumain már többször tanúságot tett talán legnagyobb erősségéről, hogy bármilyen hangulatot és érzelmet képes szokatlan hangkombinációkba sűríteni.
Előadók
Vincent Courtois – cselló
Colin Vallon – zongora
Produkciós adatok
Zeneszerzők: Vincent Courtois (2, 3, 8, 11), Colin Vallon (1, 4, 5, 6, 10, 12)
és Vincent Courtois & Colin Vallon (7, 9)
Felvétel: BMC Stúdió, Budapest 2024. július 14-15.
Felvétel: Kiss Zsolt
Keverés és master: Szabó Viktor
Borítóterv: Natter Anna / Cinniature
Producer: Gőz László
Label manager: Bognár Tamás
Vincent Courtois | Colin Vallon - A Simple Fall
Az A Simple Fall című album születése visszatükrözi tartalmát is: egyrészt tudatos döntések vezették, másrészt a szükségszerűség. A Bill Carrothers amerikai zongoristával való tartalmas együttműködés befejeztével (akivel a Firebirds albumot is megjelentette 2021-ben a La Buissonne kiadónál) Vincent Courtois felvette a kapcsolatot Colin Vallonnal, hogy duóban is folytassa kísérletezéseit.
„Amit mindenekelőtt kerestem,” magyarázza, „az egy bizonyos hangzás és a figyelmes hallgatás volt. Ezért fordultam Colinhoz, akit egy közös barát, Julian Sartorius ütőhangszeres révén ismertem meg.”
A két zenész Párizsban, vonatra várakozva játszott együtt először egy improvizált session alkalmával.
A berlini Pierre Boulez-terem eklektikus zenei szerkesztői csapata szabad kezet biztosított Courtois számára, így 2023 februárjában a francia csellista meghívta a svájci zongoristát első közös koncertjükre. A két zenész felfedezte, hogy mindketten hajlanak a lírai dallamok és az absztrakt improvizáció keverésére, ezért együttműködést terveztek.
Courtois és Vallon gyorsan kialakítottak egy repertoárt új duójuk számára a már meglévő szerzeményekből, és egy album kiadását tervezték, ahol ezeket a szerzeményeket szabadon improvizált darabok kísérik. Ezután a BMC Recordshoz fordultak, ahol a csellista 2019 és 2023 között négy albumot is felvett. A cirka harminc éve létező, klasszikus zenére és jazzre specializálódott magyar kiadónak azonnal felkeltette érdeklődését a zene, amely hidat alkot a két univerzum között. Ez a művészi útvonal, amely a merészség és a gondtalanság között áll, tragikus fordulatot vett a felvétel közeledtével. Courtois elvesztette édesanyját, aki egy pillanatnyi egyensúlyprobléma következtében elesett; s a zeneszerző az események hatására írta a névadó A Simple Fall (Egy egyszerű esés) című darabot, amely az egész albumot sötét megvilágításba helyezi. A zajos menetek elfojtott dühöt tükröznek, a békés ostinatók melankóliával szólalnak meg, a gyermeki dallamok nosztalgiával csendülnek fel benne.
Az album, avagy a szavak nélküli dalok (Lied) és határtalan kreativitás alkotta improvizációk keveréke megidézi mind Othmar Schoeck expresszivitását, mind John Cage anarchizmusát. Meghosszabbítja, újraéleszti és transzponálja a zongorára és csellóra írt művek hosszú és komoly hagyományát, amely nagyon ritka a jazzben, viszont jelentős a klasszikus zene történetében. A technikák és felkészültség megsokszorozásával Courtois és Vallon ennek a bensőséges formációnak teljesen egyedi zenekari dimenziót ad: a zongora nemcsak üveghárfává, hanem zenedobozzá, jangcsinné (kínai cimbalom) vagy viola da gambává is válik, a cselló pedig hol ütő-, hol harmónia-, hol dallamhangszer szerepét tölti be.
Ez az album igazi híd a klasszikus zene, a kortárs zene és a jazz között, egyike azon ritka kaleidoszkopikus műveknek, amelyek az ügyesen kombinált alapvető elemek segítségével képesek megjeleníteni a végtelent.
Az A Simple Fall bizonyos szempontból tényleg olyan, mint egy esés: a tizenkét darab során az ember érzi az ilyen pillanatokra jellemző gyorsításokat és késleltetéseket, vagy, ahogyan bizonytalanná válik az út és kiszalad a talaj a lába alól. Hát nem azt mondjuk, hogy szerelembe esni, hogy valaki pont jókor esik be, hogy lehull az éj, vagy lehull az álarc? És az emlékeink, még a legkedvesebbek is, nem feledésbe hullanak? Egy esés soha nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.
„A felvétel hetében, amely anyám halálát és temetését választotta el, újra felfedeztem Pascal Quignard Les désarçonnes című, számomra igen fontos könyvét, amely az élet viszontagságai által sújtott emberek történetein keresztül illusztrálja a gondolatot, hogy a zuhanás hirtelen kettévágja az életet egy előttre és egy utánra.”
Courtois és Vallon első albumát folyamatosan átjárják a szédülés és a súlytalanság azon érzései, amelyek egy szabadesés – vagy egy improvizáció – során képesek megváltoztatni az idő menetét. A zenészek rajongói az újonnan megjelent felvételek között felismerhetnek emblematikus részeket, például a Fade (Vallon) vagy a Floricel (Courtois) számokból, amelyek itt más szerkesztési keretekbe illesztve és átértelmezve, teljesen új tonalitást kapnak.
Michaël Roelli
Fordítás: Bodrogai Dóra