KLARINÉT – SZIMFÓNIA – KLARINÉT

Minden körbeér. Valamikor a korai 90-es években legelső, azóta is érvényes és működő darabjaimat saját hangszeremre, klarinétra írtam. Van abban valami természetes, amikor a komponista maga játssza a műveit. Az előadóművész-szerző által komponált zene alapjáraton idiomatikus – ami persze nem jelenti egyben azt is, hogy könnyű –; így technika és tartalom násza házasságközvetítők: virtuózok és karmesterek sokszor kéretlen, ám nélkülözhetetlen segítsége nélkül is létrejön. Ezt látva és hallva a közönség is inkább érzi úgy, hogy valami eredetinek, valami érvényesnek a részese, hogy elidegenítés, „tolmács” nélkül kapja az információt, az élményt.

Ők sem csak megírták, de elő is adták,
amely állapot persze természetes a jazzben és más stílusok esetében.

Miles Davis, Ravi Shankar, Béla Fleck.

Az elmúlt huszonöt év aztán úgy alakult, hogy megtanultam egy másik hangszeren is játszani, a szimfonikus zenekaron.

Mendelssohn, Mahler, Boulez.

Nem csak írták, vezényelték is, és nem csak a saját zenéjüket.

Aki vezényel, az előbb-utóbb megtanulja, hogy a szimfonikus zenekaron melyik billentyűt milyen erősen kell, szabad lenyomni ahhoz, hogy a hangszer kiegyenlítetten, jól szóljon. Aki zenekaron játszik azt is tudja, hogy ennek a hangszernek csakúgy, mint a fából és fémből való klarinétnak lelke van, igaz jóval bonyolultabb.
Az elmúlt pár évben kezdtem úgy érezni, elérkezett az ideje annak, hogy megkomponáljam mindazt, amit a klarinét lelkéről tudok úgy, ahogyan csak én tudhatom itt és most. Nehéz persze erről írni, mert az ember inkább érzi, belül hallja, hogy miért is a klarinét a tökéletes hangszer ahhoz, hogy Lewis Carroll híres Alice- karakterét, avagy Salvador Dalí elfolyó óráit szavak nélkül életre keltse.

Mozart, Brahms, John Adams.

Akiknek bár nem volt hangszerük, mégis eltalálták azt, amit csak a klarinét tud, akik megérezték, és tovább is mesélték ennek a hangszernek a történetét.

Elérkezett az ideje annak, hogy én is elmeséljem a saját történetemet, hogy azt a két médiumot, amelyet a legbensőségesebben, spirituális és fizikai értelemben ugyanolyan jól érzek és ismerek: két hangszeremet, a zenekart és a klarinétot egyesítsem.

Még édesapám, Vajda József fagottművész választotta nekem a klarinétot, mondván, az egy sokoldalú hangszer, nem csak klasszikus zenét lehet rajta játszani. Nagyrészt mellette tanultam meg a zenekari játék csínját-bínját is, melynek legfontosabb része éppen az, hogy miként szólaltassuk meg saját hangszerünket úgy, hogy annak jellegzetes hangja összeolvadjon más hangszerek színével. Folyamatos mimikri. Így lett Klarinét Szimfóniám kiindulópontja a „klarinét hangú szimfonikus zenekar” ötlete. A Szepesi János, Varga Gábor és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara számára komponált darabot műfajilag a szimfónia és a sinfonia concertante közé szántam, valahogy úgy, ahogy azt

 

Schumann, Prokofjev, Ligeti

tudták csinálni.

A mű a klasszikus négytételes szimfonikus forma variációja rövid bevezetővel, köz- és utójátékkal. A két szóló klarinét tökéletesen egyenrangú, a szólamaikban található hangok darabszámra is megegyeznek. Az Adagio tételben a Szól a kakas című magyar zsidó népdalt, az utójátékban pedig saját, Fényárnyék-remegés című, 1993-as keltezésű szóló klarinét darabomat idézem. A szólisták és a zenekar tagjai számára komponált, személyre szabott szólamok is hozzájárultak ahhoz, hogy a Klarinét Szimfónia (a címet lehet kötőjellel, egyben vagy vesszővel elválasztva is érteni) eddigi legszemélyesebb művem lett.

A San Francisco-i Farallon Kvintett felkérésére készült Alice Etűdökben az Alice Csodaországban és az Alice Tükörországban könyvek hét eseményét ültetem át zenére, amelyek közül négyben az Alice-történetek által megihletett, nagyon különböző stílusokban alkotó zenészeket, és zenéjük szellemét is megidézem.

A rövid, abszolút zenében elmondva is értelmes és érthető történet-töredékek kronologikus rendben követik egymást.

1) Lenn, a nyuszi barlangjában / „Vagy a kút volt roppant mély, vagy pedig roppant lassan esett lefelé, mert Alice-nek esés közben sok-sok ideje maradt arra, hogy körülnézzen, és eltűnődjék azon, mi fog vele legközelebb történni.

2) Könnytó / „De hamarosan ráocsúdott, hogy abba a könnytóba pottyant, amelyet ő sírt össze, amikor még három méter magas volt. „Bárcsak ne sírtam volna annyit – sóhajtott Alice, s körülúszta a tavat, hogy lássa, miképp juthatna ki belőle. – Most az lesz a büntetésem, hogy belefulladok a saját könnyeimbe – gondolta. – No, ez igazán furcsa lenne. Ámbár ma minden, de minden olyan furcsa.”

3) Bolondok uzsonnája / „Tiszta csészét kérek – vágott közbe a Kalapos, – és üljünk egy hellyel odább.” Mialatt beszélt, már odább is vonult, a Mormota került az ő helyére, a Mormota helyére pedig Április Bolondja. Alice kelletlenül ült Április Bolondjának a helyére. Ebben a helycserében csak a Kalapos járt jól. Alice-nak sokkal rosszabb hely jutott, mint előbb, mert Április Bolondja, mielőtt tovább ült volna, feldöntötte a tejeskannát, bele a tányérjába.”

4) A tükörház / „Mondjuk, hogy az üveg olyan puha lett, mint a selyempapír, és át tudunk menni rajta. Nahát, már kezd is fátyolosodni, komolyan mondom! Egész könnyű lesz átjutni… Azzal már fönn is volt a kandalló párkányán, bár azt nem tudta volna megmondani, hogyan került oda.
És csakugyan – a tükör mintha szétfoszlott volna, mint valami ezüstösen csillogó pára. A következő pillanatban Alice már át is jutott rajta, és puhán leugrott a kandallópárkányról, egyenest a tükörszobába.”

5) Tűk és tavirózsák / „– Ez a visszafelé haladó élet hatása – magyarázta a Királynő barátságosan, – attól kezdetben mindig elszédül az ember… – Visszafelé élni? – kérdezte Alice mély megdöbbenéssel. – Soha életemben nem hallottam még ilyet! – …de van egy nagy előnye is: az embernek mindkét irányba működik az emlékezete. – Hát az enyém biztos, hogy csak egy irányba működik – mondta Alice. – Én nem emlékszem olyan dolgokra, amelyek még nem történtek meg. – Hitvány egy emlékezet az olyan, amelyik csak visszafelé működik – jegyezte meg a Királynő.”

6) A ráncbaszedés / „Ahogy ezt mondta, fölkapta a kis alakot az asztalról, és teljes erejéből rázni kezdte.
A Piros Királynő nem tanúsított semmiféle ellenállást, és míg Alice rázta, rázta, furcsa változáson ment át: mind kisebb lett… és kövérebb… és puhább… és gömbölyűbb… a szeme egyre nagyobb és zöldebb… és…”

7) A felébredés / „… és valóban cicává változott!”

Minden körbeér, avagy „hitvány emlékezet az olyan, amelyik csak visszafelé működik.” Állandó álmok című szóló klarinét darabom 1991-ben, még az „opusz 1” Fényárnyék-remegés előtt íródott Salvador Dalí La persistència de la memòria (Az emlékezet állandósága) című festményének ihletésére. A kép híres, hírhedt olvadó óráinak zenei megfelelője egy a különböző felhangrendszerek között ingázó zenei folyondár, amelyet itt-ott kromatikus vadulások szakítanak félbe, és amely ugyan különböző formákban tér vissza, de variációiban épp az idő, az emlékezet változatlanságát, változtathatatlanságát jeleníti meg. Nem gyakran fordul elő, hogy évtizedekkel korábban komponált darabjaimat revideálom. Főleg azért nem teszem ezt, mert az 1991-ben létezett Vajda Gergely számomra egy idegen, akinek ugyan közös emlékezete van a 2018-ban létező Vajda Gergelyével, de minden más tekintetben különbözik tőle. Hogy jövök én ahhoz, hogy átírjam valaki más művét? Ugyanakkor, ha azt látom és hallom, hogy a leírt hangok, ritmusok, színek ma is összeállnak, hogy az én nevemet viselő fiatalember zenedarabja működik, akkor annak, vele együtt, szívből örülök.

Vajda Gergely

---

Vajda Gergely nemzetközileg ismert és elismert művész, a Huntsville Symphony Orchestra (Alabama, USA) zeneigazgatója (2011-), a Nemzetközi Armel Operaverseny és Fesztivál művészeti vezetője (2014-), valamint a Portland Festival Symphony zeneigazgatója (2017-). Három évig állt vezető karmesterként a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara élén, majd 2014-ben annak állandó vendégkarmesterévé nevezték ki. Világszerte keresett karmester és zeneszerző, az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítvány mesterkurzusainak állandó vendégprofesszora. Több világpremier hangfelvétel karmestere, művei a Hungaroton Classic és a BMC Records gondozásában jelentek meg, kiadója az Editio Musica Budapest.
Gundel művészeti díjas (karmester, 2001) és Bartók-Pásztory-díjas (zeneszerző, 2018). A Dispeker Artist Management művésze.

Varga Gábor a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első klarinétosa (1997-), a Singapore Symphony első klarinétosa (2005-2007), rendszeresen fellép a Liszt Ferenc Kamarazenekarral (2001-). A győri Varga Tibor Zeneművészeti Egyetem professzora (2014-), az RNCM, Manchester International Chair of Clarinet cím birtokosa (2017-). Világszerte rendszeresen tart mesterkurzusokat, többek között az ICA és a ECA klarinétfesztiválokon. Szóló- és kamarazene-felvételeit a Magyar Rádió rendszeresen műsoron tartja. Számos nemzeti és nemzetközi díj nyertese.

Szepesi János, DLA, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első klarinétosa (1983-), a Budapest Klarinét Kvartett alapítója (1995-). Szólistaként és kamaraművészként rendszeresen fellép hazai zenekarokkal és kamaraegyüttesekkel, és vendégszerepel a világ számos országában. Az év zenekari művészeként elnyerte a Dohnányi Ernő-díjat (2005), két alkalommal pedig Artisjus-díjat kapott (2009, 2010). Felvételei a Magyar Rádiónál, a Hungaroton Classic és a Naxos kiadóknál jelentek meg.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara 75 éves fennállása alatt számtalan bel- és külföldi hangversennyel, valamint szinte a teljes szimfonikus és oratorikus repertoár rádió-, TV és CD-felvételeivel vívta ki rangját a nagyzenekarok élmezőnyében. A világ vezető kritikusai egybehangzóan méltatják kiegyenlített hangzását, hajlékonyságát, és azt a mecénási tevékenységet, melyet a magyar kortárs zene népszerűsítésével és rögzítésével végez.

Külön köszönet: Jonathan Fillmore, Panos Fourtounis, Carl Herko, Andrea Leung, Hazel Mascarenhas és Deborah Patel - az Alice etűdök felvétele elkészítéséhez nyújtott támogatásukért