Minden mindennel összefügg – a pillangóeffektus leírásától a kamarazene működésén át a buddhizmus tanaiig számtalan helyen találkozhatunk ezzel az első látásra egyszerű, alaposabban  átgondolva annál rejtélyesebb és megdöbbentőbb állítással. A Mozes & Kaltenecker formáció debütáló albumának középpontjában  behatárolhatatlan, egyszerre triviális és megfejthetetlen jelenségek állnak: ahogyan egyes számokban, például az album címadó dalában (Futurized) összeérnek az idősíkok, úgy csúszik egymásba ezen a lemezen a metafizika, számos kulturális utalás és zenei műfaj.
Kamarazenei artpop, így lehetne tömören jellemezni a duó sajátos műfaját. Hiába keresnénk benne a hagyományos szerepeket: szó sincs arról, hogy a billentyűs kísérné az énekest, vagy az énekes ráénekelne arra, amit a billentyűs játszik. Minden produkció, minden megszólaló dal valós idejű láncreakció és elmélyült összekapcsolódás eredménye. A két zenész a teljes egészet figyeli, és abban helyezi el magát hangról hangra, gondolatról gondolatra. Azt vallják, hogy mindenekfelett a zenét kell szolgálniuk, akkor is, ha egyéniségük nélkülözhetetlen annak értelmezéséhez és megszólaltatásához.
Az első dal, a Waterbird Waves alapozza meg azt a hangulatot, amely segít az időnélküliségbe vagy időnkívüliségbe belépni. Az absztraktabb szövegvilágú Blade annak lenyomata, ahogyan bevillanó gyermekkori emlékek álomszerűen keverednek össze a jelen modern világával. A Choose a Color könnyed színkavalkádot hív életre a zene által, popos hangvétellel. A Deux entrées (Két bejárat) Mózes Tamara valós élményéből nőtt ki: „Egy misztikus rézajtó előtt álltam a Szajna partján, elmerültem a rajta tükröződő fényekben, miközben mellettem megérkezett egy taxi, mulatni vágyó emberekkel, akik beáramlottak egy másik bejáraton, tőlem pár méterre.” Az It Is Open a lemez talán leginkább transzcendens dala. A szöveg egyik sora – „Have you ever thought of moving something with your soul” – a Sztalker című Tarkovszkij-filmre utal, arra a jelenetre, amikor a főhős kislánya pusztán elméjének erejével elmozdít egy üvegpoharat, pedig betegsége miatt lábra állni sem tud. Kaltenecker Zsolt szerint „a dal szövegében az a legfontosabb gondolat, hogy a világban semmi nem létezik elkülönülten, minden mindennel kapcsolatban áll. Ez metafizikai közhely, mégis elképesztő jelentőséggel bír az ember szempontjából, hogy azt gondolja-e az életről és az univerzumról, hogy véletlenszerű, vagy azt, hogy létezik valamiféle mindent átfogó rendszer. Ha az utóbbit, akkor teljes felelősséget kell vállalnia nemcsak a tetteiért, hanem a gondolataiért is, mert ezekkel hat másokra és az egészre.” A Futurized szövege egy Brüsszel–Párizs utazáson készült, miközben a gyorsvonat száguldott, és „a jövő dimenziója váratlan élményként egy pillanatra keresztezte a jelent – déjà vu, csak éppen az ellenkező irányban”, ahogy Mózes Tamara fogalmazott. A One More Sense szabad játék, amely hosszú részeket hagy nyitva a közös improvizáció számára. A lemez utolsó két dala két feldolgozás. A Misirlou egy görög népdal, amely a Pulp Fiction (Ponyvaregény) című film főcímdalaként vált ismertté, „surf rock” változatban; az albumon a népdal szabad, lassú tempóban, illetve a főcímdal továbbfejlesztett verziójában is megszólal, ezúttal francia nyelven. Az I’m Still Standing pedig a közismert Elton John-szám lendületével, csakazértis optimizmusával és aktualitásával ránt vissza és horgonyoz le a jelenbe.
Brüsszel és Budapest között osztja meg idejét Mózes Tamara, aki klasszikus zongora- és énektanulmányai után kezdett el mélyrehatóbban foglalkozni a jazzel. Belgiumban, Franciaországban és Magyarországon egyaránt gyakran fellép és tart mesterkurzusokat, meghívta már például az Ars Musica Festival, a Crest Jazz Festival, a Bridging Europe Festival, a Music Village és a Jazz Station (Brüsszel), a Sunside Jazz Club (Párizs) és a Train Théâtre (Valence). Meghatározó külföldi zenészpartnerei közé tartozik Vincent Mascart, Pete Churchill, Marie-Sophie Talbot és Guylain Domas.
Kaltenecker Zsolt a 90-es évek második fele óta szólóban és zenekarok tagjaként is aktív szereplője a magyar és európai zenei színtérnek, ahol elsősorban az elektronikus zene, a jazz és a progresszív metál műfajában van jelen. Legfontosabb jelenlegi és múltbéli együttesei a Kaltenecker–Marko, a Special Providence, a Kaltenecker Trio és az 1705, amelynek műfaji határokat feszegető Zone című albumát 2015-ben a BMC Records adta ki.
Mózes Tamara és Kaltenecker Zsolt 2017-ben dolgozott először együtt egy elektronikus zenei projektben, ahol közösen írtak néhány dalt. Három évvel később duóként mutatkoztak be az Opus Jazz Club színpadán. Bár a zenekar két tagja között világos munkamegosztás érvényesül – Kaltenecker Zsolt hozza a billentyűs szólamot és az effekteket, Mózes Tamara találja ki az énekszólamot és írja meg az angol vagy francia nyelvű szövegeket, majd a szám végső szerkezetét és előadásmódját közösen dolgozzák ki –, elengedhetetlennek tartják az egyenrangúságot és a kölcsönös egymásra figyelést: sohasem tévesztik szem elől, hogy az egésznek együtt kell jónak lennie, nem pedig a szólamoknak külön-külön. Számaikban sok a fix, megkomponált rész, a szólók szerves módon épülnek be a dal egészébe, míg a rögtönzött szakaszokban gyakran mindkét zenész egyszerre improvizál. Az előre kitalált és az improvizált részek valósággal átfolynak egymásba, így a hallgató nem is feltétlenül érzékeli, mikor melyikről van szó. Kaltenecker Zsolt alaposan kiaknázza a hangszerében rejlő lehetőségeket: gyakran alkalmaz metálgitárosoktól ellesett effekteket, illetve húros és pengetős hangszerekre – clavinet, gitár – emlékeztető hangmintákat, de a billentyűsök megszokott hangzásvilágát a sokkal több és erőteljesebb mély frekvencia használatával is tágítja. Mindez a minél teljesebb, sokoldalúbb, mondhatni 360 fokos zenekari hangzás kialakítását szolgálja, nem engedve abból az alapelvből, hogy a dalokat egyetlen énekes és billentyűs élőben, bármiféle előre felvett anyag bejátszása nélkül szólaltatja meg. A hatást az énekhanghoz adott effektezés is segíti, ám Mózes Tamarának az a célja, hogy a lehető legtöbb színt természetes úton valósítsa meg. Hol magas regiszterekben szárnyal a hangja, hol már-már beszédre vált, hogy aztán a „scat” technikát kiaknázva hangszerként használja a hangját, amely így még inkább egybeolvad az őt körülvevő billentyűs univerzummal.
Mozes & Kaltenecker zenéje nem csak azoknak való, akik álmukból felébresztve is felismerik a vájtfülűek számára elrejtett zenei eszközöket. A koncepció és a vokális szólista jelenléte jó alapot ad ahhoz, hogy a dalok könnyen közel kerüljenek a közönséghez, és a számok szerkesztésmódja, időtartama, harmóniavilága konkrét fogódzókat is kínál a zenerajongóknak. A BMC Records alapvetően kortárs és klasszikus zenével, illetve jazzel foglalkozik; a Mozes & Kaltenecker ebbe illik is, meg nem is. Zenei világuk valamennyi szigorúan értelmezett kategória keretein kívül esik, ám széles látókörének és sokoldalú inspirációjának köszönhetően a két zenész egyedi módon képes egyesíteni a populáris műfajok és a jazz vonásait. A műsor összességében popzenés irányt képvisel, a strukturáltság, a részletes kidolgozás és az improvizáció viszont a kortárs jazz felé húz. Mózes Tamara révén pedig a lemez a BMC Records legújabb, illetve tervezett vokális albumainak vonulatába is illeszkedik.
Ha átadjuk magunkat a zenének, az képes elemelni minket a hétköznapok világától, és új összefüggésekben láttatni életünk tapasztalatait. Akár egészen konkrét eseményeket, amelyek hirtelen mintha megnyitnának egy másik dimenziót, akár olyan alapvető és mégis elvont élményeket, mint az idő viszonylagos konstrukciója és tulajdon hatásunk a minket körülvevő környezetre. A Futurized arra hív, hogy lépjünk be ebbe a törékeny, ugyanakkor végtelenített pillanatba, amelyben a zene átalakíthatja a gondolatainkat, így végső soron a világot.

Molnár Fanni