1705 Zone

BMCCD221 2015

A trió szokatlan névválasztásnak több oka is van: egyrészt ez az egyik szám címe (melyet Zsolt egy 1705-ben készült historikus billentyűs hangszeren írt), másrészt asszociál a Legend Of 1900 című filmre, illetve annak főhősére, aki akarva-akaratlanul kifigurázza a zenei vaskalaposságot. Az együttes tagjai számára a nyitottság, a korlátok lebontása, a vélt, vagy valós határok átlépése az egyik legfőbb motiváció. Ennek köszönhető, hogy a trió zenéje annak ellenére alkot homogén egységet, hogy számtalan inspiráció hallható benne: a könnyűzene dallamvilága és dinamizmusa, az elektronikus zene frissessége, a klasszikus-zene harmóniára törekvése, a világzene sokszínűsége és persze a jazz-zene szabadsága és érzékeny együtt-játéka...


Előadók

Kaltenecker Zsolt – elektromos & akusztikus zongorák, sampler
Piri Béla – nagybőgő, basszusgitár
Dés András – ütőhangszerek


Produkciós adatok

Kompozíciók: Kaltenecker Zsolt, kivéve: Spring Dance (szerző: Dés András)
A felvétel 2015 január 19-21-én készült, a Budapest Music Centerben
Felvétel, keverés és master: Szabó Viktor

Artwork: Huszár László / Greenroom

Producer: Gőz László
Label manager: Bognár Tamás

Készült a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával


Ajánlók

Raul da Gama - Jazz da Gama (en)

D. Oscar Groomes - O’s Place Jazz (en)

Marcelo Tchechenistky - Discos Argentinos (es)

Jazz Japan (ja)

Bérczesi Barbara - Gramofon ***** (hu)

Trencsényi Zoltán - NOL (hu)

Gáspár Károly - Jazzma.hu (hu)

Fidelio - Fidelio (hu)

Czékus Mihály - HFP online (hu)

KomaKino (hu)

Turi Gábor - Magyar Nemzet (label profile) (hu)


3500 HUF 11 EUR

1705: Zone

01 Nocturne Revisited 6:18
02 Zone 3:53
03 Spring Dance 7:10
04 Waiting for the Sun 5:39
05 21 6:00
06 Closing Hour 6:25
07 Vortex 6:55
08 Time Flies 7:10
09 New Year 4:30
10 Between Spaces 5:54
Teljes idő 59:54

Online terjesztők listája



A trió szokatlan névválasztásnak több oka is van: egyrészt ez az egyik szám címe (melyet Zsolt egy 1705-ben készült historikus billentyűs hangszeren írt), másrészt asszociál a Legend Of 1900 című filmre, illetve annak főhősére, aki akarva-akaratlanul kifigurázza a zenei vaskalaposságot. Az együttes tagjai számára a nyitottság, a korlátok lebontása, a vélt, vagy valós határok átlépése az egyik legfőbb motiváció. Ennek köszönhető, hogy a trió zenéje annak ellenére alkot homogén egységet, hogy számtalan inspiráció hallható benne: a könnyűzene dallamvilága és dinamizmusa, az elektronikus zene frissessége, a klasszikus-zene harmóniára törekvése, a világzene sokszínűsége és persze a jazz-zene szabadsága és érzékeny együtt-játéka. Az 1705 jellegzetességei a polyritmika és a polymetria szinte állandó jelenléte és a gyakran végletekig felfokozott nagy ívű improvizációk mellett Zsolt – a két kéz teljes függetlenítésére gyakran építő – azonnal felismerhető, jellegzetes zongorajátéka, András különleges ütőhangszeres szettje (melyen néha nagyon szabadon, néha viszont úgy játszik, mintha egy rafináltan programozott dobgépet hallanánk) és végül – de nem utolsósorban Béla telt bőgőhangja és lírai hangvételű szólói.

Kaltenecker Zsolt 1996-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz-zongora szakán, majd ugyanaz év őszén New York-ban Jaki Byard-nél tanult magánúton. Saját neve alatt 16 lemeze jelent meg eddig, ezek közül az 1999-ben megjelent Songs From The 20th Century az "Év Jazzlemeze" díjat kapta. 1995 óta korosztályának legjobb magyar zenészeivel dolgozik együtt. Koncertezett illetve turnézott szerte Európában és Japánban is. 2000 óta egyre többet játszik elektromos zongorákon és szintetizátorokon is. Zsolt jelenleg az 1705 mellett a Special Providence nevű progresszív metált játszó zenekarban játszik, illetve szólózongora koncerteket ad.

Piri Béla professzionális tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen kezdte 1990-ben, 1996-97-ben posztgraduális képzésen vett részt a Western Washington University-n, végül 2006-ban a brisbane-i Griffith University-n szerzett klasszikus mestervizsgát nagybőgőn. 1997-től Ausztráliában élt és dolgozott mint hangszeres tanár és előadóművész. A világ számos rangos helyszínén játszott, a The Ten Tenors zenekar tagjaként szinte az egész világot bejárta. 2011 márciusa óta ismét Magyarországon él.

Dés András zenei tanulmányait hét évesen kezdte klasszikus ütőhangszereken, majd a középiskolában érdeklődése a dél-amerikai és közel-keleti ütőhangszerek felé fordult. Eleinte elsősorban világzenei együttesek tagjaként játszott szefárd, balkáni és ír-kelta népzenét. Ezzel párhuzamosan kezdett el jazzt játszani, 2005-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz-tanszékén. Az elmúlt évek több meghatározó jazz együttesének is tagja volt, emellett olyan énekesnők állandó zenésztársa, mint Juhász Miczura Mónika (Mitsoura), Szalóki Ági és Palya Bea. Zeneszerzőként is közreműködött film- és színházi produkciókban, előadóművészként pedig bejárta a világot: a Carnegie Halltól a Covent Gardenen keresztül a shanghai-i világkiállításig számos jelentős színpadon zenélhetett már.


”Under heaven all can see beauty as beauty only because there is ugliness.
All can know good as good only because there is evil.
Therefore having and not having arise together;
Diffi cult and easy complement each other;
Long and short contrast each other;
High and low rest upon each other;
Voice and sound harmonize each other;
Front and back follow each other.
Therefore the wise go about doing nothing, teaching no-talking.
The ten thousand things rise and fall without cease,
Creating, yet not possessing,
Working, yet not taking credit.
Work is done, then forgotten.
Therefore it lasts forever.”

(Excerpt from Tao Te Ching of Lao Tzu, translated by Gia-fu Feng and Jane English)


Thanks to / Köszönet: Zoltán Angyal (Angel Drums), Tamás Bognár, Dörge, Dóra Ebergényi, Károly Fehér (Ethnosound), László Gőz, Hagyma, Hit Space, Intersnack Magyarország Kft, Jirí Svéda, Juraj Gergely, Brigitta Koppány, Róbert Merkler, Barnabás Nagy, Hanna Villő Piri, Sony Mobile, Viktor Szabó.

András Dés plays on Bosphorus cymbals.