Jó látni, hogy végül megtörténnek a dolgok. Jó hallani, hogy a Schola Hungarica tényleg iskola lehetett még a mai fiatal zenészek számára is. Még akkor is, ha az Istvánffy Kamarakórus egyáltalán nem úgy szól, mint a Schola. De nem szólna így, ha nem lett volna Schola. Vezetőjük – ahogy magam is – gyerekkorától töltekezik a Dobszay-féle zenei iskolával, s mindez úgy hallható a bemutatkozó kórus lemezén, hogy teljesen önálló hangképet és zenei formálást mutat a felvétel. Nota bene a kórus tagjai között is többen vannak „régi scholások”, s a lemezen felhangzó, a halotti szertartás rendjébe illeszkedő gregorián tételek is a Schola által oly sokat megénekelt kódexekből (Bakócz-graduále, Pálos-cantuale, Czestochowa, Knauz 1. antifonále) hangzanak föl. S hogy milyen ez a hang? Leginkább azzal tudnám szemléltetni, hogy igazán most értem, milyen lehetett 50 éve az érzés, amikor Magyarországon az emberek – a Schola jóvoltából – először hallhattak hanglemezen (de úgy általában is) gregorián éneket. Az odaadás, a mennyei nyugalom érzése volt, amiről beszámoltak a korabeli hallgatók. Én, aki a kórusban nevelkedtem, nem értettem ezt az érzést, hisz akkoriban heti szinten énekeltem gregoriánt. Costanzo Porta művészetét is ismerni vélem, de most és itt olyan érzésem támadt mintha még sohasem hallottam volna zenét. Igen, ama mennyei nyugalom: nincsenek kérdések, csak a hangok áradásának bizonyossága. A szemlélődés tökéletes terepe. Porta ferences szerzetesként tudta mi a meditáció. Tudta mi az időtlen imádság, megérinthette a csendes világosság, hisz erre szentelte életét.

Costanzo Porta Cremona szülötte, Willaert tanítványa, a velencei iskola követője, s a római Palestrina kortársa. Amennyire utóbbit mindenki, úgy előbbit szinte senki sem ismeri még ma sem. Pedig Porta korának egyik legmeghatározóbb, és mind kortársai, tanítványai, mind az egyház részéről elismert személyisége volt. Ez számos méltatás mellett egy rangos elismerésben is kifejezésre jutott: 1587-ben, Palestrina és Lassus mellé tagjai sorába emelte a „Congregazione Romana dei Musici di S Cecilia”. Palestrinát szárnyaira vette az egyetemes zenetörténet, Porta örökségét pedig nagybecsű ferences zenetudós utóda, a kis Mozart alkalmi zenetanára, Padre Martini tartotta életben. Mozart tehát ismerhette Portát, mi kevésbé, jóllehet kik vagyunk mi Mozarthoz? Muntag Lőrinc kisfiúként az én bazilikai kórusomban énekelt, ott megismerhette Portát, mert a heti vesperás gyakorlatunkban rendszeresen repertoáron voltak zsoltártónusai, himnuszai, Mária-antifónái. Bevallom, szívügyemmé vált Porta, s bizony ma is meglep, mennyire mellőzött még mindig a zenei életben. Hiánypótló tehát jelen hanglemez. Porta zeneszerzői nagyságát több szinten is mutatja. A legnagyszabásúbb darab a záró hétszólamú motetta, mely nem része a halotti szertartásnak, szövege ugyanakkor szépen illeszkedik a témához. A lemez zárt egységét képező ötszólamú halotti mise változatos zenei stílusokat jelenít meg. Az offertorium a kor stílusának megfelelően szabad stílusú mozgalmas tétel. A további változó részek (Introitus, Sequentia, Communio), valamint a mise állandó részei (Kyrie, Sanctus, Agnus Dei) végig a gregorián cantus firmus köré épülnek. A változó részek minden esetben a liturgia haladása szerint gregorián részekkel váltakoznak, mely leglátványosabban a Dies irae esetében mutatkozik, ahol a vers soronként váltakozik a gregorián és a frappánsan rövid, de remekbeszabott motetta-fűzér részei között. A cantus firmus ezekben a tételekben legtöbbször egyenletes lépésekben halad. Ez a szinte óramű szerű kizökkenthetetlen „időmérték” teszi ezeket a tételeket időtlenné és végtelenné.

Ne értsük ugyanakkor félre: sem Porta zenéje, sem az Istvánffy kórus előadása nem unalmas, vagy tagolatlan. Vannak magabiztos kórusok a piacon, akikről most épp ez a kórus, épp ez a lemez rántja le a leplet. Pontosan az által, hogy a hangzás ugyanolyan megnyerő és tiszta, mégis lélekkel és értő zenei jelenléttel átitatott. Azt hiszem léptékváltás történt: világszínvonalú és korszerű hangzást hallunk, s vele együtt a fent említett magyarországi zenei örökség minden értékét kapjuk.

---

Muntag Lőrinc (1987-)
zeneszerző, karmester
Gyerekként hegedülni és zongorázni tanult, emellett évekig énekelt a Schola Hungaricában Szendrei Janka és Dobszay László művészeti vezetése mellett, valamint a Mizsei Zoltán irányításával működő Szent István Fiúkórusban.
Zeneszerzés-tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban Fekete Győr Istvánnál, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Vidovszky Lászlónál végezte, ahol 2015-ben kiváló minősítésű diplomát szerzett.
Részt vett Csapó Gyula, Eötvös Péter, Charles Ames, Larry Polansky, Philip Glass és Christian Wolff zeneszerzéskurzusain, darabjait játszották többek között az Ostrava Days (2011, 2013), Café Budapest (2015, 2017, 2019) és Klangraum Düsseldorf (2019, 2020, 2021) fesztiválokon.
A CentriFUGA, a Hermina Alkotócsoport és a Wandelweiser nemzetközi zeneszerző-közösség volt-, illetve jelenlegi tagja.
2011-től 2014-ig vezette a Ferencvárosi Kántorátust, 2014-2016-ig a Belvárosi Főplébánia Templom hagyományos régi rítusú miséinek gregorián szkóláját, illetve 2015-2019-ig a Zsámbéki Keresztelő Szent János Énekesiskola művészeti vezetője volt.
2014-ben alapította saját együttesét, az Istvánffy Kamarakórust.
2020 óta a Zürcher Hochschule der Künste karmesteri posztgraduális programján vesz részt, ahol Iwan Wassilevski a tanára.

 

Istvánffy Kamarakórus
Az Istvánffy Kamarakórust Muntag Lőrinc alapította 2014-ben. Az együttes repertoárját elsősorban gregorián, reneszánsz egyházi művek, Bach kantáták, romantikus és kortárs a capella művek alkotják. Számos ősbemutató fűződik a nevükhöz (elsősorban Bajnok Ádám, Balogh Máté, Muntag Lőrinc, Sándor László, Szécsi Lőrinc, Szőcs Márton és Tornyai Péter művei kapcsán).
A kontinens megannyi fesztiválján és versenyén szerepeltek sikerrel. 2017-ben a London International a Capella Choral Competition-ön értek el kiemelkedő eredményt, ugyanabban az évben Németországban bonyolítottak több állomásos turnét a Reformáció 500 sorozat keretén belül. 2018-ban Kassán mutatták be a jelen lemez gerincét adó Porta-kompozíciókat, és kiemelkedő koncertjeik közé tartozik 2019-es szereplésük a spanyolországi Laredo-ban rendezett V. Ciclo de Musica Religiosa fesztiválon.