JÁMÁK ÉS NIJÁMÁK

Szútra (सूत्र) – a szanszkrit kifejezés annyit tesz: vezérfonal. Nemcsak arra a szálra utal, amivel a sűrített tartalmú tanításokat tartalmazó lapokat, eredetileg pálmaleveleket egymáshoz fűzték, hanem arra a formai sajátosságra is, miszerint még egy olyan emberi alapigazságokat tartalmazó mű, mint Patandzsali Jóga-szútrái sem kínálják a teljes tudást és megismerést – csak egy kanavászt, amihez a hiányzó részeket a mester és tanítvány közötti beszélgetések teszik hozzá. Ezt a vezérfonalat vette fel és tette szervezőelvvé Fekete-Kovács Kornél a Foundations című művében. A Modern Art Orchestra vezetője évek óta foglalkozik jógafilozófiával és ászanagyakorlással, indiai útjai során pedig maga is megbizonyosodott arról, hogy amit a hindu bölcs, Patandzsali a jógatanaiban megfogalmazott, nem is olyan idegen az európai ember számára.

„Amikor improvizálunk, eleve valamiképpen meditálunk. A kettő nagyon hasonló folyamat: az ember kizárja a körülötte zajló eseményeket, és egy dologra összpontosít” – erősíti meg Kornél a két terület – a zene és a meditáció – közti, sokat idézett párhuzamot. A jazz-zenészek ezt a hasonlóságot akkortájt fedezték fel, amikor a múlt század közepén az önpusztító művész kultusza hanyatlani kezdett: ekkor a csepegtetőt sokan imafüzérre és meditációra cserélték, hogy az ihletett állapothoz szükséges, mentális nyitottságot spirituális úton találják meg. John Coltrane például az anekdota szerint egy hétig meditált otthonában, majd – mint Mózes a hegyről – levonult munkaszobájából, fejében az A Love Supreme teljes zenei anyagával, amit azóta is a jazztörténet egyik kulcsdarabjaként emlegetnek. Példáját sokan követik azóta is, mára azonban a keleti tanok tárgyi, szöveges és zenei attribútumai is a fogyasztói társadalom eladható termékévé váltak, így a hitelesség szempontjából ingoványos talajon lépdel, aki ma spirituális alapokon nyugvó zenét ír.

Fekete-Kovács Kornél nem a didaktikus, India-kereső mozgalomhoz kapcsolódik Foundations című művével; ez a darab nem ígéri a szamádhi, vagyis a legfelsőbb tudatszint azonnali elérését és a megvilágosodást, célja nem az, hogy „izgalmas zenei utazásra” csábítson Indiába, és az énekesként közreműködő Harcsa Veronika sem szanszkrit mantrákkal kalauzol minket „önnön valónk mélyére”.

Bár a Keletre utaló zenei elemek már az első hallgatáskor az indiai fűszerek erejével ütik meg a befogadót, belépve annak belső terébe hamar kitűnik, hogy mégiscsak Európában vagyunk. Komponistaként ugyanis a MAO vezetője ügyelt arra, hogy a szöveges illusztrációkban és a zenében is elváljanak egymástól az autentikus, keleti, és a nyugati szemszögből reflektált minőségek. Amikor például Ávéd János bansurin (bambusz fuvola) játszik, Kornél kifejezett kérésére nem indiai módon teszi azt – a hangszer hangszíne okán ugyanakkor nem tudunk nem Indiára gondolni. Amikor szanszkrit szövegeket hallunk, akkor is egy trükk áldozatai vagyunk, két esettől eltekintve ugyanis a mantrák nem eredeti formájukban, hanem esetenként valamiféle textúrává olvadva, vagy éppen hangzásukban szándékosan modifikálva szólalnak meg.

A Foundations egyszerre tűnik áradó folyamatzenének – amely formailag is leképezi azt a keleti létszemléletet, mely szerint maga az út a cél –, miközben mégis erősen strukturált és rétegzett. Fekete- Kovács Kornél a szvitet Patandzsali nyolc ágban megfogalmazott jógafilozófiájának első két tagjára, a Jámákra (erkölcsi tiltásokra) és a Nijámákra (etikai előírásokra) alapozza. Ezek olyan emberi alapelveket foglalnak magukban, melyek betartásával egy ideális társadalomban élhetnénk, és amik közeli rokonságot mutatnak más kultúr- és vallási irányzatok által megfogalmazott alaptézisekkel. „Ezzel a darabbal nem titkolt szándékom, hogy a jógát övező sztereotípiákat árnyaljam, és megmutassam azt, hogy ez az egész rendszer mennyire emberi. Nem egy távoli ország ősrégi kultúráját próbálom nyugati gondolkodásmódra lefordítani, hanem rámutatni, hogy mennyire eltávolodtunk a valóban értékes és élhető életmódhoz szükséges gondolkodástól” – mondja Fekete-Kovács Kornél szerzői motivációiról.

A Jámák és a Nijámák a lemezanyagot is két részre bontják, azokat Dr. Vigneshwar Bhat két szanszkrit nyelvű szútrája vezeti fel és választja el egymástól. A Jámák azokat a kívánalmakat mutatják be hangzó formában, melyeket az ember a környezetével szemben kell tanúsítson, így az erőszakmentességet, az igaz létet, a nem-lopást, a mértékletességet, és a birtoklásvágy leküzdését. A lemez második felében hallható Nijámák pedig azokat az ismérveket fordítják le zenére, amiket magunkkal szemben szükséges gyakorolnunk ahhoz, hogy egységben legyünk. Ennek vezérmotívumai a külső és belső tisztaság, az elégedettség, az önfegyelem, saját magunk tanulmányozása, valamint önmagunk megadása egy felsőbb erőnek. Fekete-Kovács Kornél tehát hangzó etikai kódexet tár elénk, felszólító-kijelentő mód helyett azonban oly hangnemben kommunikál, mint maguk az aforizmaszerűen felépülő szútrák: a kompozíciók a zene és a szöveg közötti kapcsolatokat nem egyértelműsítik, sok esetben logikai úton hozzáférhetetlenek – mindezt sokkal inkább egyfajta szemlélődő, elmélyült zenehallgatás során, intuitív módon tapasztalhatjuk meg, felülkerekedve az elme ragaszkodó természetén. Ezeket az ismeretlen, köztes tereket – ha úgy tetszik, a pálmaleveleket összekötő láthatatlan szálakat – járják be a szólisták a megírt kompozíciók közé ékelődő vezetett improvizációkban is. Ezekben az Interlude-nak nevezett közjátékokban a szólisták egy-egy olyan fogalmat személyesítenek meg, „amelyekkel bármely ember, aki ezen a planétán él, boldogabbá, élhetőbbé teheti a saját életét, és amiben valójában semmi ‚spiri’ nincs” – ahogy a szerző fogalmazott.

A lemez hatását azonban éppen a bevezetőben foglaltak miatt az sem tudja megkerülni, aki a spiritualizmus bárminemű formájával szemben elutasító. Bizonyos mértékig ugyanis fizikai szinten akkor is hat:

„Az emberi hang nagyon fontos része ennek a zenének, én ugyanis hiszek abban, hogy ha kimondunk egy szót, vagy eljátsszunk egy hangot, annak olyan rezgése van, ami megváltoztatja a saját és a környezetünk állapotát is” – indokolja a szerző az emberi hang domináns jelenlétét.

A hitelesség szempontját szem előtt tartva azonban az autentikus megszólaltatású, vagy archív felvételekről elhangzó mantrák mellett kizárólag angol nyelvű és szöveg nélküli énekes részeket hallunk Harcsa Veronikától, aki a rá jellemző hangszínbéli tarkasággal tolmácsolja Lao-ce, William Blake, Shakespeare, valamint a 13. századi perzsa misztikus, Jalaluddin Rumi szövegeit, amik egyúttal azt is szemléltetik, hogy a jógikus lét alapelvei nem kor- és helyspecifikusak. Csak egyetlen helyen, a tizenkilencedik, SVĀDHYĀYA, vagyis „Önismeret” tételben esik majdnem csábításba Veronika: egyfajta öntudatlan révületben kezdi artikulálni a szanszkrit nyelvű Aszato má szadgamájá mantrát, fohászkodva a káprázatból kivezető istenséghez – míg végül mindez torokénekszerű duruzsolásba fordul át. A miértre a szerzeményhez tartozó szöveg adja meg a választ: „Amikor imádkozol, megpróbálsz beszélni Istennel. Amikor meditálsz, hajlandó vagy meghallani Istent. Nincs semmi mondanivalód neki, csak hallgatod őt”. A lemez is erre szólít fel minket: újbóli és újbóli hallgatásra, anélkül, hogy vallatnánk, kérlelnénk és megpróbálnánk szóra bírni a zenét. Hiszen az éppen arra van, amire a Jóga-szútrák láthatatlan szálai: hogy feltárja azt, amire a szavak alkalmatlanok.

Szász Emese

---

TEXTS / SZÖVEGEK

YOGA SUTRA II.30 (2)
ahiṁsā-satya-asteya-brahmacarya-aparigrahāḥyamāḥ
(The yamas are non-violence, truthfulness, refrainment from stealing, celibacy, and renunciation of unnecessary possessions.)

AHIMSA – Non-violence (3)
What is the most superior Dharma?
Ahimsa is the most superior Dharma
For those who establish themselves in ahimsa
Even the devas will salute them.

SATYA – Truthfulness (5)
Honesty, is a truthfulness
Self-indulgence is not truthfulness
Self-expression is a truthfulness
Self-development that is truthfulness
*
As long, as we stay within the approval of the group, we experience the innocence of belonging. However, when we begin to grow in direction beyond the group, we experience guilt in regards to the group.
The truth of our freedom carries the price of guilt.

Interlude #2 (6) before ASTEYA – Non-stealing (7)
We steal from others, we steal from the earth, we steal from the future and we steal from ourselves.
We steal from our own opportunity to grow ourselves into the person who has a right to have the life they want.

Interlude #3 (8) before BRAHMACHARYA – Non-excess (9)
KEEP WALKING
Keep walking, though there’s no place to get to.
Don’t try to see through the distances.
That’s not for human beings.
Move within, but don’t move the way fear makes you move.
Today, like every other day, we wake up empty & frightened.
Don’t open the door to the study and begin reading.
Take down a musical instrument.
Let the beauty we love be what we do.
There are hundreds of ways to kneel and kiss the ground.
(Jalaluddin Rumi, angol fordítás: Coleman Barks)

Interlude #4 (10) before APARIGRAHA – Non-possess (11) 
SOME KISS WE WANT
There is some kiss we want
with our whole lives,
the touch of Spirit on the body.
Seawater begs the pearl
to break its shell.
And the lily, how passionately
it needs some wild Darling!
At night, I open the window
and ask the moon to come
and press its face into mine.
Breathe into me.
Close the language-door,
and open the love-window.
The moon won’t use the door,
only the window.
(Jalaluddin Rumi, angol fordítás: Coleman Barks)

APARIGRAHA – Non-possess (11)
ETERNITY
He who binds to himself a joy
Does the winged life destroy
He who kisses the joy as it flies
Lives in eternity’s sunrise
(William Blake)

YOGA SUTRA II.32 (12)
śauca-santośa-tapaḥ-svādhyāyeśvara-praṇidhānāni niyamāḥ
(The observances are cleanliness, contentment, austerity, study, and devotion to God.)

SHAUCHA – Purity (13)
THE THREE GATES
Before you speak, let your words pass through three gates:
At the first gate, ask yourself “Is it true?”
At the second gate ask, “Is it necessary?”
At the third gate ask, “Is it kind?”
(Jalaluddin Rumi, angol fordítás: Coleman Barks)

Interlude #5 (14) before SANTOSHA – Contentment (15) 
Be content with what you have.
Rejoice in the way things are.
When you realise there is nothing lacking.
The whole world belongs to you.

SANTOSHA – Contentment (15)
KING HENRY VI, Part 3.1.84
My crown is in my heart, not on my head;
not decked with diamonds and Indian stones, nor to be seen:
my crown is called content, a crown it is that seldom kings enjoy.
(William Shakespeare)

TAPAS – Self-discipline (17)
Living tapas, you are like a burning arrow.
Swift and direct in reaching your goals.
With single-pointed focus, you burn away everything in the way…
Consumed by the fire within, you are disciplined in overcoming destructive desires.
You strive past all obstacles…

SVADHYAYA – Self-study (19)
Waiting is the greatest virtue,
Not expecting anything…
Wait forever…
Prayer means you are trying to talk to God,
Meditation means you are willing to listen to God.
You have nothing to say, just simply listen.
Sit, alert, not sleepy,
Full of alertness, full of life, just being!

ISHVARA PRANIDHANA – Surrender (21)
THE GUEST HOUSE
This being human is a guest house. Every morning a new arrival.
A joy, a depression, a meanness, some momentary awareness comes
as an unexpected visitor.
Welcome and entertain them all! Even if they’re a crowd of sorrows,
who violently sweep your house empty of its furniture, still treat each guest honourably.
He may be clearing you out for some new delight.
The dark thought, the shame, the malice, meet them at the door laughing and invite them in.
Be grateful for whoever comes, because each has been sent as a guide from beyond.
(Jalaluddin Rumi, angol fordítás: Coleman Barks)

---

Thanks / Köszönet:

Govinda Kai – spiritual supervision
Arvind Pare – philosophical support, mantra chanting
Péter Szalai – musical supervision
Ravi Shankar Mishra – bansuri player, maker and teacher
Dániel Dobai and Anett Huck – continuous support and friendship
Zsófia Endrődy – support and encouragement
Péter Erdélyi – bansuri sound design