Matthieu Donarier | Eve Risser | Karsten Hochapfel | Toma Gouband Bestiaire #01 | Explorations

BMCCD304 2022

Az élőlények megfigyelése köré szőtt történetekből született a francia szaxofonos, Matthieu Donarier sorozata, a Bestiaire, s annak első albuma, az Explorations. A hazai közönség számára a Gadó Gábor Quartetből is ismerhető zenész számos BMC-s kiadványon játszott korábban, ez a mostani az első lemeze a labelnél saját neve alatt. Kvartettjében az európai jazz jeles képviselői egyesítik erőiket: Eve Risser zongorán, Karsten Hochapfel csellón, Toma Gouband pedig dobon játszik. A Bestiárium egyik legnagyobb erénye, hogy teret ad az ösztönös zenélésnek és a szárnyaló képzeletnek: a Bestiaire horizontokat rajzol, hegyeket hord és fényeket gyújt, ködöt fúj és szorgoskodó állatvilágot teremt.


Előadók

Matthieu Donarier – tenorszaxofon, klarinét
Eve Risser – zongora, preparált zongora
Karsten Hochapfel – cselló
Toma Gouband – dob, kövek, növények


Produkciós adatok

Zeneszerző: Matthieu Donarier

Felvétel: BMC Stúdió, Budapest, 2021. augusztus 6-8.
Hangmérnök, keverés és master: Szabó Viktor

Matthieu Donarier D’Addario szaxofon nádakat használ. 

Borító: Natter Anna / Cinniature

Producer: Gőz László
Co-producer: Hopscotch
Label manager: Bognár Tamás


3500 HUF 11 EUR

Matthieu Donarier: Bestiaire #01 | Explorations

01 Arcs 2:50
02 Field - At Dawn 4:54
03 Bon Voyage 4:44
04 Exploration #01 - Night Camp 3:56
05 Restless Spin 3.37
06 Field - At Dusk 3:44
07 Drafted 1:45
08 Exploration #02 - Firelight 4.38
09 Thin Ice 5:22
10 Exploration #03 - Wide Sky 4:06
11 Cairns 4:15
Teljes idő 43:51

Vég nélküli játszma folyik. Játszma az emberiségért. Szeretnénk a felszín alá látni: a víz, a jég felszíne alá. Szeretnénk fejünket a menny boltozatán túlra emelni. Egyszóval, szeretnénk áthágni a természet törvényeit. Ugyanakkor ma már túlságosan is jól tudjuk, hogy minden elromlik, amihez az ember csak hozzányúl. Így tehát a természet rendjén való felülemelkedés csak vágyálom maradhat. Hacsak nem léptetünk érvénybe egy újabb játékszabályt: hívhatjuk ezt meseszövésnek, a valóság mélyére ásásnak vagy átrendezésének. Csak a játszótársakat kell megválasztani hozzá – Matthieu Donarier is így tett. 
Az Explorations és az ezt magában foglaló Bestiaire zenéje egyetlen gesztusban, egyetlen nagy elbeszélésben tömöríti ezt a három lehetséges utat, amelyek végül teljesen összeolvadnak az elbeszélésben. Matthieu-ről tudjuk, hogy zeneszerző és színész, szaxofonos és klarinétos, de itt még annál is több: a saját zenéjének elbeszélője. Kvartettjével együtt szünet nélkül komponálja és egyúttal megújítja a zenei felszínt, hogy a hallgató könnyebben áttörhesse, vagy még inkább a zene mélyére hatolhasson. A lemez kirajzolja előttünk az állandó mozgásban lévő, nyughatatlan utat, amelyen elindulhatunk.
Tudjuk jól, hogy manapság nehéz újat mondani. Ève Risser, Karsten Hochapfel és Toma Gouband nem vesztegeti az időt arra, hogy az újdonság fogalma felett elmélkedjen, helyette inkább az elbeszélés fonala az elsődleges számukra. A történet alakulását kétségtelenül a zenei hátterük határozza meg. A zongorista Ève Risser megrögzött álmodozó, költőként a tér igaz barátja. A Bestiaire-en horizontokat rajzol, hegyeket hord és fényeket gyújt, ködöt fúj és szorgoskodó állatvilágot teremt. Hallgatjuk őt a magasból, elképzeljük, ahogy tekintetét a zene horizonton lebegő világára szegezi, és a lemezt zuhatagok százaival borítja be.
A Vogézekből származó zongoristán érezhető, hogy a hatalmas kiterjedésű, érintetlen természeti tájak kiváló ismerője. Ez megnyilvánul az Après un rêve (Álom után) című szólólemezén, az En Corps (Testben) című albumon, a Benjamin Duboc-kal és Edward Perraud-val közös trióban, valamint egyéb munkáin, a Red és a White Desert Orchestra nevű, kilenc zenészből álló formációval közös zenéken is, amely egyesíti a népi tradíciót (Mali, Burkina) a kortárs zeneszerzéssel. „Egyik kezem a groove-on, másik a szívemen, lábaim táncra perdülnek” – így jellemzi önmagát. Az ünneplés Karsten Hochapfelnél is központi motívum. A csellistának, akinek stílusa a canterburyi iskoláéhoz közelít, a narráció az igazi terepe. Impresszionista, ugyanakkor precíz elbeszélő, aki stílusát Sylvaine Hélery mellett csiszolta az [Uns] (Egyesek) nevű trióban, valamint a Carolyn Carlsonnal vagy Naïssam Jalallal, és a Rythms Of Resistance (Az ellenállás ritmusai) nevű zenekarával közös koncerteken. Az „ellenállás” arra a transz-zenére rímel, amelyet a csellista-gitáros az Archetypal Syndicate (Archetipikus szindikátus) formáción belül űzött, Paul Wacrenier és Sven Clerx társaságában. A „szindikátus” leegyszerűsítve olyan együtthangzáson és akusztikai nüanszokon nyugszik, amelyek jegyeit a Bestiaire is magán viseli. A mostani albumon Karsten Hochapfel a tűz őrzője. Az oszlop, a tartópillér, a biztos alap. Az ő átfűtött, minimalista és tévedhetetlen belső énekéből születik meg a közös szertartás, ő hozza létre a zenekar  visszhangkamráját, amelyben a három zenész-kötéltáncos mindegyike hangokba öntheti táncait és akrobatikus mozdulatait. Ez utóbbiakat, a Bestiaire fürge, türelmetlen gesztusait Tom Gouband teszi konkréttá. A dobos folyamatosan dolgozik a különböző ritmikai rétegeken, az eltérő tempók és zenei ciklusok szerves összekapcsolásán, valamint azon az energián, amely ezek kombinációiból szabadul fel. Önfeledtségből és életteli intuíciókból származó gesztusaival Gouband az élő dolgok építésze. Dobjain kövek és ágak írják újra az egyeneseket és matematikai törvényszerűségeket, hagyják felszínre törni a csend mélyén rejtőző erőt, még organikusabbá téve a zenét, amely a pillanat nyomán, a sarkokban és repedésekben formálódik. Ennek a zenének a felfedezésében, megélésében és újragondolásában Gouband társa Evan Parker, Benoit Delbecq (Courants des vents, PSI Rec. 2012), Antonin-Tri Hoang vagy az Ensemble ensemble-ban Ève Risser. A Toma Gouband által létrehozott zenében a hangsúly a konkrét helyről áthelyeződik az egyetemes képzelet birodalmába.
Meglehetősen banális történet ez, amelyet mindenki ismer: a falué és az onnan útra kelő emberé. De éppen a banalitása – vagyis közös és mindenki által hozzáférhető mivolta – teszi nagyszerűvé. Ha az elbeszélés útjait választjuk az újdonságkeresés helyett, számos eszközzel látjuk el a szárnyaló képzeletet. Márpedig az album 11 száma bizonyítja, hogy a kvartett nincs ennek híján. Mivel összekapcsolja a leírtat és az ösztönöset, a tudományosat és a népszerűt, ez a lemez értékes kincs manapság. Már csak azért is, mert a közreműködő zenészek birtokában vannak annak az emberi képességnek, hogy mély megrendülést érezzenek a természet láttán, de nem keresik benne mindenáron az újat: nem riadnak vissza a táj ismerős vonásaitól, amelyek leginkább megindítják az emberi szívet. Ezen a lemezen legalábbis így tűnik. Az életteli és organikus zenének köszönhetően egy időre beláthatunk a felszín alá, és részünk lehet az érzelmek kiváltotta rövid, isteni jelenésben. 

Guillaume Malvoisin


A Bestiaire (Bestiárium) a közelmúltbeli zenei munkáim egyike. Egy olyan projekt, amelynek idő kellett, hogy kiforrja magát, és amelyet a jövőben remélhetőleg folytatni tudok a muzsikustársaimmal, akik oly élvezetessé tették számomra ezt a kalandot. A zenei anyag  szándékoltan változatos, és sokféle hangszerösszeállítást tesz lehetővé. A legkülönfélébb duók, triók, kvartettek játszhatják ezt a repertoárt, eltérő módokon. Az első album, az Explorations (Felfedezések) kiindulópontként szolgál az elkövetkezendő albumokhoz, ugyanakkor megérkezés is, egyfajta szakaszhatár, hiszen koncerten már előadtuk a Bestiaire hét-nyolc különböző verzióját.
A Bestiaire hét zenész együttműködésén alapszik: Ève Risser, zongora / Karsten Hochapfel, cselló / Samuel Blaser, harsona / Gilles Coronado, gitár / Toma Gouband és Christophe Lavergne, dob / jómagam szaxofonon és klarinéton – valamint a világosító, Samuel Mary. A korábbi projektjeim mintájára ez is olyan zene, amely vegyíti az előre megkomponált és improvizatív elemeket, lehetővé téve az előadók számára, hogy módosítsák a zenei anyagot, és interakcióba lépjenek egymással. Ebben valószínűleg nincs semmi eredeti, viszont ez az a közeg, amelyben korlátok és szabadság között mozogva jól érzem magam a közös zenélés során.
Minden fikcióból, az élőlények megfigyelése köré szőtt történetből nőtt ki: a Bestiaire szinte véletlenszerűen jött létre, miközben egy kitalált figurát képzeltem magam elé. Szükségem volt ugyanis arra, hogy gondoljak valakire, elképzeljem, ahogyan cselekszik, megy egyik helyről a másikra, él és kutat valami után. Korántsem vagyok író, regényíró még kevésbé, de igyekszem felvázolni néhány momentumát annak a rövid történetnek, amely a Bestiaire megkomponálására ihletett. Russell Twang névre kereszteltem a történet szereplőjét, aki az élővilág felfedezője. Természettudós, vagy ahogy ma mondanánk, etológus. 
Az Explorations sokkal inkább az emberi cselekvésre összpontosít, semmint az ember kutatásainak tárgyára: nem a termeszek vagy az ugróvillások élete iránti lelkesedésére, hanem sokkal inkább konfrontációjára a külső, hatalmas világgal, és a magány érzésére, amely néha elfogja. Egy természettudósról beszélünk tehát, aki otthagyja kutatólaboratóriumát, hogy egyik reggel egy táborhelyen találja magát egy jeges völgyben, végsőkig küszködve a tűzgyújtással, csodálva a parányi teremtményeket és a kristályos szerkezeteket, amelyeket a hajnali fagy varázsol. Egy olyan emberről, aki a kutatásaihoz és vázlatainak elkészítéséhez egyedül gyalogol kilométereken át, aki alig tud aludni a lélegzetelállító csillagos ég alatt, egy hatalmas területen, amelynek teljesen mindegy, hogy ő ott van-e vagy sem. Egy roppant méretű bolygón, amely mit sem törődik vele, hogy megfigyeli-e egyáltalán valaki. Íme az Explorations kiindulópontja.

Matthieu Donarier
(2021. szeptember)
Fordítás: Galloman Fordító- és Tolmácsiroda

Kapcsolódó albumok