Gyakran helyénvaló megkérdőjelezni egy képzeletbeli folklórt: mi ez és merre tart? Többnyire az agy és a szív, a mélyen eltemetett emlékek és a kósza, álomszerű elvágyódás között vezet az útja. A nehéz ebben, hogy valóban eljussunk erre a paradicsomi vidékre, és hogy alkímiát teremtsünk gyökereink merevsége és a szél szárnyalása között. Emlékezzünk vissza gyerekkorunkra, annak tisztaságára, és arra a képességére, hogy legyőzze a lehetőségek keltette tehetetlenséget: ez a T.I.M. hivatása. Az iránytű észak felé mutat, Bergenre, és az északi fényre, kirajzolva a Hardanger fjord éles gerinceit, gleccsereit és vízeséseit, melyeket az elektronikus hangzás testesít meg.

Sébastien Palis billentyűi mindig kelet felé mutatnak, a felkelő nap és a Selyemút irányába. Ezek szépségesen harmonizálnak a Hardanger-hegedű barátságos rezgőhúrjaival, a norvég varázslat egyik kifejezőeszközével. Ugyanakkor a Korset című darabban elkalandozhatnak Perzsiába is, a hegedűs Inger Hannisdal szeszélyeivel és az énekes Karoline Wallace lenyűgöző hangjának modulációval. Ez az időtlen zsoltár Skandináviában született. A hardanger rendkívüli hangszer: népi hegedű, erőteljességet és robosztusságot sugárzó fémes hanggal, a részletgazdagság luxusával. A hangzás egy érzékeny és kézzelfogható felvétel eredménye, minden felszíni alakzat formát ölt az érzékelésben (Å Bli Født). Ne feledjük, hogy a T.I.M. a koronavírus idején született, zenéje manifesztumként hív egy Thoreau-féle utópiába, ahol a nélkülözés páratlan erővel bír.

A T.I.M. képzeletbeli folklórja inkább megérint, mintsem félrevezet. Ez egy törött iránytű, ami összeköt bennünket egy különleges multiverzummal. Olyan erőt ad, amitől újra egésszé válunk: nem véletlen, hogy a lemez egy kórház előcsarnokában lett felvéve. Lehetetlen utak nyomait fedi fel, ezek aztán ragyogó átjárókká formálódnak, és kísérteties loopokkal vezetik tovább a hallgatót. A találó című Ostinato felfedi, hogy a trió örömét leli a pszichotróp minimalizmusban, amit a billentyű épít, a hegedű pedig farag. Talán ez az egyik lehetséges rövidítése a T.I.M.-nek ebben a játékos többértelműségben: Tomorrow is Minimalist. Lehetne Till Immediate Meditation is, vagy, ahogyan a baszk énekes és ütőhangszeres Julen Achiary javasolta: Tall, Infinite, Microscopic. Mint a felvett maszkoknak, a triónak sincsenek határai és fix kontúrjai. Kereshetjük a nyugtalanító valóságvesztés érzetét (Infinite World), a reggel első fényében némán fürdőző mező nyugalmát (Route du Retour), vagy a varázslatos pillanatokat Karoline Wallace hangjában, a jégből született drágakőben (Tree Song).

A három zenész útja eleve keresztezte egymásét, a műfajok és kiadói arculatok peremén mozognak, ahol a varázslat és a meglepetés még lehetséges, sőt kívánatos. Inger Hannisdal hegedűművész mindezek legtisztább megtestesítője; komoly inspirációt merített Helga Myhrtől, attól a  norvég hegedűstől, aki az elődje volt a T.I.M. projektben. Az Oslo-i születésű művésznő mindig is máshol kereste a helyét: Libanonban élt, hogy ott  közel-keleti zenei kutatásait folytassa, többek közt az Assa’aleek الصعاليك zenekarral, később pedig a Sharqi Ensemble-lel. Játékában érezhető ez a dualitás, a kettős kultúra választása, amely a furcsaságot „másik másságként” definiálja, ahogyan azt a színházi szakértő Olivier Goetz, a 20. századi tragédiaköltő, Edouard de Max kapcsán szépen megfogalmazta. Ezek a keresztutak vezették el ahhoz, hogy a Trondheim Jazz Orchestra-val játsszon, és a kompozíciókhoz méltó, lenyűgöző szólókat adjon elő.

Inger Hannisdal és Karoline Wallace több közös vonást is hordoz a norvég állampolgárságon túl: a Free Folk színtér alapos ismerete hozta őket közel egymáshoz, és ez inspirálta Sébastien Palis zenéjét is. Az énekesnő, Karoline Wallace továbbá együttműködik a szaxofonos Signe Emmeluth-tal, a lengyel dobossal Szymon „Pimpon” Gąsiorekkel, és a svéd Niklas Barnö-vel. Ezen az albumon a Lo-Fi elektronika és a 4-sávos felvevő használata érezhető finomságot és emelkedettséget kölcsönöz a T.I.M. darabjainak.

A végére maradt Sébastien Palis, a T.I.M. komponistája. A normandiai és roueni Papanosh kvintett billentyűseként vált ismertté; része a Vibrants Défricheurs kollektívának; továbbá tagja a Le Sacre du Tympan projektnek, és harmónikázik a hegedűs, Frédéric Jouhannettel közös duójukban. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy két társával együtt felkarolják a norvég népzenét, amelyben „a merev határokat komoly próbatételnek vetik alá: rengeteg a negyedhang, és az egyéb olyan hangok, amelyek nem pontosan illeszkednek a megszokott nyugati zene hangmagasságához”. Egy ilyen kalandhoz a T.I.M. szoros-kötelékű csapata éppen ideális.

Franpi Barriaux