Shadowlands | Robin Fincker, Lauren Kinsella, Kit Downes Ombres
A francia származású szaxofonos-klarinétos, Robin Fincker és a brit zongorista, Kit Downes ismeretsége évtizedekre nyúlik vissza. Útjaik Londonból Európa két különböző országába vezették őket, újabb nagy találkozásukra pedig három éve került sor, amikor Lauren Kinsella ír énekesnővel tradicionális dalok és kortárs versek megzenésítésére vállalkoztak az európai jazz égisze alatt, amiből néhol varázslatosan gyönyörű, néhol meghökkentően karcos zenei világ született.
A számok között szerepel akár 5-6 évszázada élő tradicionális dal is, mint amilyen a sokak által feldolgozott Death and the Lady vagy az angliai cigányoktól ránk hagyományozott Georgie, a 20. századi protest songok világába Aunt Molly Jackson vezet, míg Molly Drake költeményei a mindössze néhány évtizeddel ezelőtti termést képviselik a lemezen. Az album címét Jackie Berridge Shadowlands Too nevű festménye ihlette, amely az absztrakció eszközeivel sugallja a tenger közelségét – csakúgy, ahogy a trió is mozgó, alakot váltó árnyak formájában idézi meg a dalok tartalmát és hangulatát, miközben valójában hangról hangra nem játssza el őket.
Robin Finckert a Deep Ford tagjaként vagy Vincent Courtois Tosca-projektjéből is ismerheti a BMC Records közönsége, leghíresebb zenekara pedig a Courtois-val és Daniel Erdmann-nal alkotott trió, amelynek Nothing Else című albuma tavaly jelent meg a kiadónál.
Előadók
Robin Fincker – tenorszaxofon, klarinét
Lauren Kinsella – ének
Kit Downes – zongora, hammond orgona
Produkciós adatok
Zeneszerzők: Robin Fincker (2, 7); Robin Fincker, Lauren Kinsella, Kit Downes (4, 8); Molly Drake (6, 9); Traditional (1, 3, 5)
Felvétel: Opus Jazz Club, Budapest, 2023. Január 29.
Felvétel: Dóczi Bence
Keverés: Kit Downes
Masterelés: Martin Ruch a Control Room Berlinben
Borítóterv: Anna Natter / Cinniature
Producer: Gőz László
Label manager: Bognár Tamás
Shadowlands I Robin Fincker, Lauren Kinsella, Kit Downes - Ombres
Online terjesztők listája
SHADOWLANDS
Lehetséges, hogy a legbelső, zsigeri, nyugtalan énünk csak a születés zenéjére várt. Olyan zenére, mely közel hozza hozzánk a fülledt égövek elbeszéléseit, kísér minket határtalan kóborlásaink során, felfogja a vihar cseppjeit és enyhít a napok melankóliáján – a múló pillanat, a mindent eldöntő távozás zenéjére.
„Itt nyugszik egy sorsvert leány
Életéből tépett darab
Ruhája most föld és agyag.”1
A „Death and the lady” balladája a középkori Anglia partjait hozza el hozzánk, az ír és skót szomszédok dalainak (Rakish Paddy, Caber Feidh) előadásmódját átvéve. Az „agyagos föld” vidékén az éles kontúrok beolvadnak az árnyakba, az emlékezés művészet2, és egy rövid virágzás után már el is múlt az élet. A „Death and the lady” balladája sokakat megihletett: Ralph Vaughan Williams zeneszerzőt; Cecil Sharp, Albert Lancaster Lloyd, M. Baker de Maidstone, Alfred Williams népdalgyűjtőket; a Chew Stoke-i Sarah Sage-t, az énekest; vagy időben hozzánk közelebb John Renbourn és Shirley Collins ismert folkzenészeket. Most Lauren Kinsella, Robin Fincker és Kit Downes az, akik a Shadowlands-ben ugyanezen agyagos földből alkotják meg saját világukat. A trió eljátssza a tájat és megfesti a szereplőket: áthatolnak a ködön, hogy olyan költőiség tolmácsai legyenek, amely soha nem halványul el, újra és újra életre kel. A születések hosszú sorában a legbelső lényeget rejtő ködös érzelmek villanásnyi idő alatt törnek elő. A hirtelen jött borzongás egy lendülettel repíthet át minket a szeszélyes izlandi vulkánok felett, el egészen a kentuckyi vasúti sínekig. „Roll on Buddy”! – idézi a dal. Mary Magdalene Garland Stewart Jackson Stamos, ismertebb nevén Aunt Molly Jackson3 bába volt, mielőtt szakszervezeti aktivista és protest songok előadója lett. Leírta a szénbányákban uralkodó életkörülményeket, majd eszközként használta dalait a követelések megfogalmazására, például amikor a “Ragged, Hungry Blues”-t előadta a harlani bányászok sztrájkját vizsgáló bizottság előtt. A „Roll on Buddy”-t, melyet Kentucky és Tennessee vasutasainak ajánlott, Alan Lomax4 rögzítette 1939-ben.
„A főnökhöz mentem, szabadnapért.
Nem úgy van, felelte, hisz tartozol még,
Pörgesd haver, gurulj, dolgozz, igyekezz hát!
Gyomrom üres, gyenge testem nem bírja már.”5
Shadowlands – avagy a merész árnyak földje, ahová Lauren Kinsella, Robin Fincker és Kit Downes hozza el a fényt újra.
VIII. Henrik 1531-ben száműzte Angliából a cigányokat – az üldöztetések azután még évszázadokon át folytatódtak. Kultúrájuk azonban, itt is, mint másutt, nyomott hagyott: zene őrzi a történeteiket, érzelmeiket – jelezve, hogy sosem szakadtak el teljesen a szigetországtól. Az angol cigányok, a Romanichals-ok dalai, hiába több évszázadosak (folytonos vitákat generál a szakemberek között, hogy időben pontosan hová helyezzék őket), mégis mintha épp előző nap íródtak volna. Ilyen a “Georgie” (vajon a 16. századi Skóciából vagy a 17. századi Angliából származik?), amely Levi Smith révén maradt ránk, aki hagyományaik gondos ápolója volt, akárcsak testvére, Jasper6.
„Mit tett Georgie a Shooter’s Hillen?
Elrabolt, vagy meggyilkolt valakit?
Tizenhat szarvast lopott éppen,
S eladtuk lent a bíró úr javait.”7
A Shadowlands-ben újra és újra felcsendül az áttetsző árnyak éneke titkokról, dimenziókon átívelő találkozásokról... Fókuszban a belsőséges érzelmekkel, akárcsak Molly Drake8 (Gabrielle és Nick édesanyja) verseiben.
„A májusi erdőben
Ott lapul az érzés
Mit elnyomni próbálsz, talál majd egy rést
Ó, májusi erdő
Fényes napra eső
Kimondanánk, mégis titok zárja állunk
Talán ha sokáig, ha sokáig állunk
Meghalljuk a nap sugarát
Meglátjuk a kakukk dalát»9
A verssorok gazdag képeinek fény-árnyék játékát a Lauren Kinsella, Robin Fincker és Kit Downes alkotta trió teszi még festőibbé. Zenéjük révén a tájak egymásba olvadnak, ismerős arcokat, mozgásban lévő testeket, könnyes szemű árnyakat látunk, bevillannak múltbéli fájdalmaink, furcsa hangok hallatszódnak, de végül, kecses modulációkkal, a csöndet megtörő kiáltásokkal elérkezünk a világ középpontjának szigetére. Egy újabb születés.
„Hátralévő életem hátralévő napjaiból
Ez még csak az első.”10
Jean Rochard
Fordítás: Vasas Xenodiké és Vaszkun Balázs (próza), Vaszkun Balázs (versek)
1 Részlet a „Death and the lady (Hölgy és Halál)” c. ballada szövegéből
2 Frances Amelia Yates, Az emlékezet művészete (Gallimard - 1966).
3 Aunt Molly Jackson 1880 körül született a Kentucky állambeli Clay megyében, 1960. szeptember 1-jén halt meg New Yorkban. Részt vett a Greenwich Village-i folklór újjáélesztésében, és hatással volt a kor fiatalabb énekeseire, mint Woody Guthrie és Pete Seeger.
4 Alan Lomax (1915. január 31. - 2002. július 19.) az amerikai népzene (és európai forrásainak) egyik legjelentősebb etnomuzikológusa és gyűjtője volt.
5 Részlet a „Roll on Buddy” (Pörgesd, haver) szövegéből
6 Songs of the Open Road Gypsies, Travellers & Country Singers, közreműködők: Bill Ellson, Mrs Mary Ann Haynes, Joe Jones, Jasper Smith, Levi Smith, Phoebe Smith, Wiggy Smith (Topic - 1975) 27 Részlet a „Georgie” szövegéből.
8 Molly Drake (1915. november 5. - 1993. június 4.) költő és zenész, hivatalosan soha nem publikált. Erősen ösztönözte gyermekei karrierjét.
9 “Woods in May” (Májusi erdő), Molly Drake verse
10 Részlet Molly Drake “The first day (Az első nap)” című verséből