ÉRZÉKI ÉS ÉLŐ

„Miért akartok ti jazzt játszani, ha itt van nektek ez a cigányzene?! (sic!)” – a hiányosan feljegyzett anekdota szerint az avantgárd Art Ensemble of Chicago zenésze mondta ezt magyar kollégájának egyik budapesti látogatása során, felismerve a magyar népzene gazdagságát és a benne rejlő improvizációs faktort. Nem mondott újat, hiszen a magyar szabadzene ikonikus alakja, Szabados György óta zenészek második generációja tudja, hogy a "jazz alapanyagát, az afroamerikai népzenét egészen nyugodtan kicserélhetjük a magyar népzenei ritmus-, dallam-, harmóniakincsre – mindezt úgy, hogy megtartsuk a jazz kreatív szabadságát”. Ez már Kováts Gergő szaxofonos megfogalmazása, aki a 2022-ben alapított Kovász zenekar jelen lemezével a hazai folkjazz új nemzedékének nevében mutatja be „utazó levelét”. Ez a hangzó dokumentum nemcsak arról a – legalább tizenöt évet felölelő – útról árulkodik, amit ő maga a freejazz és a népzenei színtéren megtett, de a paradigmaváltás pecsétje is benne van. A folkjazz első generációs, nagy formátumú zenészei (többek között Dresch Mihály vagy Borbély Mihály) a táncházmozgalom beindulásával párhuzamosan kezdték revelatív munkájukat, ami egy nagyon erősen népzenei fókuszú, organikus, messziről felismerhető jazzsound kialakítására irányult. Ehhez képest Kováts Gergő és társai tipikusan Y generációs zenészek:ők elődeikhez hasonló elmélyültséggel kutatják a számukra már könnyedén hozzáférhető tradicionális zenei tudást, ugyanakkor birtokolják a gyors kapcsolásokra épülő, digitális bennszülöttekre jellemző gondolkodásmódot is, így intuíciók és vakmerő asszociációk mentén, mindig új irányból közelítenek a felhalmozott (nép)zenei információkhoz, ami egy sokkal eklektikusabb hangzást eredményez.
De tévedés lenne őket pusztán zenei adatzsonglőrnek tekinteni.
A Kovász zenéje – ahogy a zseniális névválasztás is utal rá – érzéki és élő, mint a szóban forgó, savanykás illatú előtészta, folyamatos működésben és változásban van, emellett pedig magába olvaszt mindent, ami a környező zenei baktériumkultúrákban fellelhető és hatással van a tagokra. Ahogy a kovász is erjedés, tehát bomlás útján indítja be a kelést, úgy a Kovász tagjai is először molekuláira bontják a zenéket, hogy aztán azokat megalapozott párhuzamok mentén léptessék kölcsönhatásba. A kovászolás archaikus gyakorlat, ami újhullámát éli; a Kovász esetében is régi és új, ősi és modern találkozik az ízlelőbimbókon, de, hogy ez az összetett ízkombináció miként csapódik le a befogadóban, az nagyban függ az egyéni ízpreferenciáktól is. Aki jazz-szájízzel hallgatja, megtalálhatja benne kedvenc standardjei morzsáit, miközben tobzódik a mesteri jazz körítésben, és a szakácsok egyéni invencióiban, de ha valaki egész életében „népi koszton” élt, annak lehet, hogy a harmóniavezetés, vagy az autentikus igényű szólista játék nyomán az lesz a benyomása, hogy egy exkluzív vacsorán tálalják fel neki a legritkább népzenei gyűjtések fogásait, amiben az ismerős aromák szokatlan ízkölteményként tűnnek elő.