Hortobágyi László Hortobágyi László: Fata-organa
BMCCD039
2000
A különböző zenei kultúrák összeolvasztásának mestere egy ezidáig soha nem hallhatott kezdeményezésbe fogott. Virtuális muszlim orgonamiséjében a hagyományos európai kultúrafelfogás találkozik a mohamedán rituálé szellemiségével, ahol az orgonahangok tucatnyi neves, európai orgona eredeti hangmintáiból szerkesztődtek. Hortobágyi László diszkográfiája több, mint húsz albumot tartalmaz, melyekből több tízezer példány kelt el világszerte.
Produkciós adatok
Felvétel, keverés: el-Hortobägyi (1977-1997), Gäyan Uttejak Stúdió, Budapest
Portréfotó: Szilágyi Lenke
Design: ArtHiTech
Producer: Gőz László
Készült a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával.
3500 HUF
11 EUR
Jelenleg nincs készleten.
Hortobágyi László: Fata-organa
01
Jama Masjīd
0:32
02
Na'at Intrada
3:39
03
Arabesq I.: „Sūratū Mēm”
1:20
04
Tropus: „Szleg bemolizada...”
2:53
05
Arabesq II.: „Acid Choral”
1:20
06
Kāfī-toccata
5:03
07
Nagmā-metabolism
3:13
08
Mishra-sequela
3:58
09
Orcus-paraclete
8:42
10
Choral-sūra: „Le sentiment du déja vu...”
1:21
11
Bassacaglia
6:48
12
Melos-chroma
6:41
13
Fata-organa
8:43
14
Choral-sūra: „Nihil est in intellectu...”
1:37
15
Todī-paraphonia
8:41
16
Arabesq III.: „Necro-Sūra”
3:40
Teljes idő 68:01
Online terjesztők listája
A XIX. és XX. század túlvilági orgonazenéjének „Nagymoguljai” előtt tisztelegve:
Aristide Cavaillé-Coll (1811-1899)
Franz Liszt (1811-1886)
Max Reger (1873-1916)
Charles Maria Widor (1844-1937)
Louis Vierne (1870-1937)
Marcel Dupre (1886-1970)
Maurice Durufle (1902-1974)
Ebben a világban a zene - úgy tűnik - az emberiség édes mérge, egyben eme keletiesedő (kasztosodó) nyugati társadalom életérzéseinek minden más művészetnél és tudománynál érzékenyebb lakmuszpapírja.
A szertartások és a hiedelmek az emberi agy és képzelet szimbólumteremtő ektoplazmáiként egy értelemmel belakható világ helyett léteznek: valamennyi holt nemzedék hagyománya lidércnyomásként nehezedik az élők agyára. Mindez a legnagyobb közös emberi-társadalmi rossz szociális tömbje alá begyűrt individuum, a bebábozott Én napi-történelmi gyakorlataként funkcionál.
A demográfiai és a (nem) szabad piaci kulturális szocio-túlnyomás korlátlan választékot kínál az elidegenedés biológiai- és kultúrszörnyeinek materializált tudat-mutációiból. A Földet lassan belepi az „alien-nemzedék” lepedéke.
(Másfelől.) Ennek a lemeznek a zenei anyagában a legelidegenedettebb európai, zene-mérnöki magasművészet, az orgona - mint rituális építészeti elem és transzcendentális zenei instrumentum - mögöttes jelentése találkozik a hagyományos európai kultúrafelfogásban egy másvilági, a mohamedán rituálé szellemiségével. A Fata-organa képzelt világa megkísérli ábrázolni ezt az egyébként teljesen nyilvánvaló lehetőséget: itt a kultúrák téren és időn átívelő közös gyökere nem más, mint az emberi nyomorúság évezredes párlata, mely Ariadné fonalaként köti össze e látszólag idegen-ismerős, emberlakta világot és az abból való szabadulás művészet-technikáit.
A Fata-organa hagyományos diszpozíciós elemei eredetiek, de hangstruktúrájuk digitálisan újjáépített. Itt az új hangszín az eredeti hang atomjaira bontott „minta-cellácskáinak” tízezreiből tevődik össze. A felvételeken hallható orgonaregiszterek mindegyike az eredeti diszpozíciók síponként (kivéve mixtúrák) rögzített élő-akusztikus felvételeinek digitálisan átszerkesztett sorozataiból áll. Az eljárás technológiai alapja egy PCM morphológia, amely a jó öreg FFT spektrum analízist alkalmazza a vezérlő algoritmus előállítására (mint a „convolution”); mindezt párhuzamosan egy, a szerző által kifejlesztett valós idejű virtuális felhang-szintézist generáló szoftver-hardver használatával.
Aristide Cavaillé-Coll (1811-1899)
Franz Liszt (1811-1886)
Max Reger (1873-1916)
Charles Maria Widor (1844-1937)
Louis Vierne (1870-1937)
Marcel Dupre (1886-1970)
Maurice Durufle (1902-1974)
Ebben a világban a zene - úgy tűnik - az emberiség édes mérge, egyben eme keletiesedő (kasztosodó) nyugati társadalom életérzéseinek minden más művészetnél és tudománynál érzékenyebb lakmuszpapírja.
A szertartások és a hiedelmek az emberi agy és képzelet szimbólumteremtő ektoplazmáiként egy értelemmel belakható világ helyett léteznek: valamennyi holt nemzedék hagyománya lidércnyomásként nehezedik az élők agyára. Mindez a legnagyobb közös emberi-társadalmi rossz szociális tömbje alá begyűrt individuum, a bebábozott Én napi-történelmi gyakorlataként funkcionál.
A demográfiai és a (nem) szabad piaci kulturális szocio-túlnyomás korlátlan választékot kínál az elidegenedés biológiai- és kultúrszörnyeinek materializált tudat-mutációiból. A Földet lassan belepi az „alien-nemzedék” lepedéke.
(Másfelől.) Ennek a lemeznek a zenei anyagában a legelidegenedettebb európai, zene-mérnöki magasművészet, az orgona - mint rituális építészeti elem és transzcendentális zenei instrumentum - mögöttes jelentése találkozik a hagyományos európai kultúrafelfogásban egy másvilági, a mohamedán rituálé szellemiségével. A Fata-organa képzelt világa megkísérli ábrázolni ezt az egyébként teljesen nyilvánvaló lehetőséget: itt a kultúrák téren és időn átívelő közös gyökere nem más, mint az emberi nyomorúság évezredes párlata, mely Ariadné fonalaként köti össze e látszólag idegen-ismerős, emberlakta világot és az abból való szabadulás művészet-technikáit.
A Fata-organa hagyományos diszpozíciós elemei eredetiek, de hangstruktúrájuk digitálisan újjáépített. Itt az új hangszín az eredeti hang atomjaira bontott „minta-cellácskáinak” tízezreiből tevődik össze. A felvételeken hallható orgonaregiszterek mindegyike az eredeti diszpozíciók síponként (kivéve mixtúrák) rögzített élő-akusztikus felvételeinek digitálisan átszerkesztett sorozataiból áll. Az eljárás technológiai alapja egy PCM morphológia, amely a jó öreg FFT spektrum analízist alkalmazza a vezérlő algoritmus előállítására (mint a „convolution”); mindezt párhuzamosan egy, a szerző által kifejlesztett valós idejű virtuális felhang-szintézist generáló szoftver-hardver használatával.