Úgy érzem, a mai embernek hiányzik az a szerves, tisztán áttekinthető rendszerben építkező zenekultúra, amely például a tradicionális indiai zenére vagy elődeink erdélyi muzsikájára jellemző. Ugyanakkor úgy tűnik, jelenleg képtelenek vagyunk egy ilyen szintű, új zenei rendszer megalkotására, így a már meglévőkből próbáljuk darabonként összerakosgatni a fontosnak tartottakat. Ennek az „összelapátolásnak” az eredménye óhatatlanul egy töredékes kultúra.

Töredék– Egy régi kompozícióm része, amely a Gondolatok a régiekről című bakelit lemezen jelent meg még 1988-ban, eredetileg Töredékes legenda volt a címe. Érdemesnek találtam átdolgozni, s kissé játékosabbá tenni.

Széki katonabúcsúztató – Ezt az éneket a Pátria-sorozat egyik kiadványán hallottam először Lajtha László széki gyűjtéséből. Idősebb Szabó Varga György énekelte, akinek a fiát később személyesen is megismerhettem, ő apjához hasonlóan nagyszerű énekes volt.
Később Szabados György Katonazene című művében hallottam ismét, és igen nagy hatással volt rám. Fontos dal számomra, mert mindannyian „élet-katonák” vagyunk.

Örökség – A pentatónia, a huszadik századi magyar zene és a dzsessz hatásait tükrözi.

Hazafelé – Egy gyermekkori élményem, mikor is egy legényember minden este mulatva ment haza a házunk előtt.
Az előző két darabbal együtt egy ívet képez, valójában egy összefüggő kompozíció lezárása.

Árgyélus – Egy magyar népdalra épül, mely az emberi esendőséget jelenti nekem. (Az árgyélus a népmesékben, népdalokban többnyire királyfi vagy madár alakban megjelenő tiszta angyali figura.)

Cigányos (Archie-nak) – Dél-magyarországi népdal, a hangulata valahogy Archie Sheppet idézte fel bennem. Boldog vagyok, hogy személyesen megismerhettem és együtt játszhattam vele.

In a sentimental mood – Duke Ellington remekműve számomra egyetemes örökség. Nagyon erős dal: akárhányszor eljátszom, rögtön „megszólal”.


Dresch Mihály