FUR / Hélène Duret, Benjamin Sauzereau, Maxime Rouayroux Bond

BMCCD339 2024

Hélène Duret francia-belga FUR triója második albumával csatlakozik a BMC Records katalógusához. A Bond színtiszta jazz, amelyben ugyanakkor a hallgató kiszámíthatatlan zenei váltások egész sorát, stílusok és műfajok valószínűtlen keveredését élheti végig: balladák, groove-os szakaszok, blues témák, slágerszerű szösszenetek, hipnotikusan ismétlődő motívumok és pszichedelikus színek követik egymást. A trió számára talán a legbecsesebb mégiscsak az a pop stílusjegyeit magán viselő dallamvezetés, amit helyenként zajok törnek meg, hogy a dallam helyett a hangszínek válhassanak dominánssá.
Hélène Duret klarinétművész-zeneszerző 2017-ben alapította Synestet kvintettjét, majd nem sokkal később ennek a zenekarnak a tagjaiból alakította meg a FUR triót. Az együttest a francia és a belga jazzszíntérhez fűzik a legerősebb szálak: a francia származású zenekarvezető több mint egy évtizeden át élt Belgiumban, és a FUR is ebben az időszakban kezdte meg működését. Duret azóta bekerült az európai jazz még több országhatáron átívelő vérkeringésébe, játszik például Daniel Erdmann Thérapie de couple nevű sztárszextettjében, Vincent Courtois és Théo Ceccaldi oldalán.


Előadók

Hélène Duret – klarinét, basszusklarinét, ének
Benjamin Sauzereau – gitár
Maxime Rouayroux – dob, ütőhangszerek


Produkciós adatok

Létrejött a Tricollectif együttműködésével.

Felvétel: BMC Studió, Budapest, 2023. augusztus 26-28.
Felvétel: Szabó Viktor
Keverés és mastering: Szabó Viktor

Hélène Duret Vandoren termékeken játszik.


Borító: Natter Anna / Cinniature

Producer: Gőz László
Label manager: Bognár Tamás


Ajánlók

Denis Desassis - CitizenJazz (fr)

Mathias Bäumel - Jazz Zeitung (de)

Lionel Eskenazi - Jazz Magazine (fr)

Bereczki Bálint - JazzMa (hu)

Olasz Sándor - Riff.hu (hu)


3500 HUF 11 EUR

Fur | Hélène Duret, Benjamin Sauzereau, Maxime Rouayroux: Bond

01 La maison préfabriquée 5:11
02 En attendant  4:23
03 Rozenn 4:01
04 Minuscule  5:27
05 Entrer sortir  3:56
06 Faiblesse  3:03
07 Trouble 3:27
08 Tout tombe 2:41
09 Fils de trader 4:48
10 Barely Spreng 5:49
11 Travers 2:26
Teljes idő 45:17

Online terjesztők listája



A FUR igazi játékos – hiszen ilyen az élet, semmi nem állandó. Ahhoz, hogy életben maradj, gyorsan kell tudni váltani, egyik helyzetből a másikba, balladából nyomasztó ostinatóba, a drone zene egyenletes zúgásából bolyongó dallamokba. A közösen alkotott zenei anyaggal mintha egy igazi nagyvad bundáját [angolul a ’fur’ jelentése: szőrme – a ford.] öltenék magukra, amely éles karmaival támad, védekezik, üldözőbe vesz minket a már-már zajszerű hangzásaival.
Ezen az albumon a trió folyamatos éles váltásokkal operál, amelyek lehetetlenné teszik, hogy bármiféle formai keretet adjunk zenéjüknek. Az album színtiszta jazz; ugyanakkor – a harmóniákat meghatározó, gyakran felhangzó egyszerű dallamok révén – belehallhatunk egy kis popot is.
És ha ez még nem lenne elég, tovább merítkezhetünk a stílusok és műfajok valószínűtlen keveredésében. Kompozíció és improvizáció végig kart karba öltve jár. A törésvonalak mentén történő építkezés ezerféle módon jelenik meg.
Az Entrer sortir-ban a gitár telt akkordokkal, humorosan idéz egy cowboy bluest, fölötte a klarinét egyik stílusból a másikba ugrik. A tonális dallamvezetés végül metszően éles hangszínekben oldódik fel, szinesztétikai hatást kiváltva. A hangszer játékát hallgatva van, aki nyöszörgő állatra asszociál, mások pedig épp most lépnek be gondolatban egy western kocsma ajtaján. Ezt követően egy egyszerű, a leghagyományosabb blues-zenéket idéző témát hallunk. A téma meglepő dallammá fejlődik, amelyet a klasszikus zene kifinomult nyelvezete ural, majd néhány váltás után visszatérünk a vadnyugatra.
A Barely Spreng szintén zenei váltások egész során megy keresztül, ezeket most meg sem próbáljuk felsorolni. A trió ringatózó groove-val indít, hogy a végén elérkezzen egy jazz-balladáig, amely időről időre tomboló őrjöngésnek adja át a helyét.
Az album három hipnotikus játékú zenésze megszállottan ismétlődő motívumokat adogat egymásnak, amelyeket gyakran elharapnak. Ezek a több számban is megtalálható, hirtelen váltások a zenének egyfajta pszichedelikus hatást kölcsönöznek. A zenei folyamatot irányító törvényszerűségek sokkal inkább tartoznak az álmok világához, semmint a racionális logikához. Egyik ugrás követi a másikat, a hangok fonala meg-megszakad, vagy teljesen más irányt vesz. Sehol nincs beteljesülés, a változás mindig tovább és tovább hajt.
A trió számára talán a legbecsesebb mégiscsak az a pop stílusjegyeit magán viselő dallamvezetés, amit helyenként zajok törnek meg, hogy a dallam helyett a hangszínek válhassanak dominánssá. Az érzetek mentén létrejönnek az érzelmek is. A dallamos riffekbe absztrakt elemek keverednek. Ellenpontban írt párbeszédeket hallunk, ellentétes energiák feszülnek egymásnak. Rövid pillanatokra áll csak meg az idő, amíg a gitáros virtuóz ujjai arpeggiókat pendítenek meg, közben pedig elcsukló hangon sír a klarinét. A dobok annyira felborítják a groove-ot, hogy a lüktetés előbb elmosódik, majd teljesen megsemmisül.
A tág tér uralkodik, sötét, selymes éjszakát tárva elénk. A dobos, a káosz uralta absztrakt terek lovagja, hangszerként használt tárgyak egész seregével nyomul előre, lefegyverezve a dobszett klasszikus elemeit, hogy valami kategórián kívülit hozzon létre, pengeélen táncolva a groove és a free jazz határmezsgyéjén. Közben az erdő csak burjánzik, vadul, határok nélkül, meg-megpillantjuk a ragadozókat is a zsákmányuk cafatai fölött. Filmszerűen peregnek előttünk a képek. A Minuscule-ben a zene feszülten indul, mintha egy thrillerben lennénk. Aztán jön egy mámorító motívum – klarinéton, majd gitáron –, amely úgy kering körbe-körbe, mint egy ketrecbe zárt vadmacska. A motívum észrevétlenül lép át témából a kíséret szerepébe, fölötte furcsa gitáreffektek törnek elő véletlenszerűen, mintha csak egy régi, recsegő rádióból jönnének a hangok. Belelátunk a vadállat csapongó emlékezetébe, amíg csak meg nem szakad a zene, nem hagyva, hogy csillapítsuk éhségünket. Vajon ki fog törni a ragadozó aprócska ketrecéből?
Az előző album, a Boîte Noire egy intim, érzéki tapintású „szőrme” volt, igazi simogatás a fülünknek. Ezen az albumon ragadozók bőrébe bújunk, melyek hol megjelennek, hol eltűnnek szem elől, mozgásba lendülnek vagy épp megpihennek. Adjuk át magunkat ennek a világnak! A Fur sohasem ott van, ahol arra számítanánk.

Jeanne Susin
Fordítás: Galloman Fordító- és Tolmácsiroda